2011. november 28., hétfő

Elkárhozva


Milyen napra ébredtem ma reggel?
A szél süvített a fülemben.
A pokol átkozott tornácán álltam,
S béklyó volt a keresztem.

Lángolt a testem, ezernyi sebben,
Bennem tombolt a vihar szüntelen.
Nem tudtam mi ez, csak vártam,
Majd önmagamon nevettem.

Ez a büntetésem az estéért,
Hogy féktelenül, pajzán mód vedeltem.
Nem volt határ, s nem volt semmi,
Ami gátat szabjon nekem.

Most itt vagyok az ördög kedvéért,
S kárhozatra ítéltetve feledtem.
Én akartam, nem volt mit tenni,
Szenvedés ölel keblére engem.

2011-11-28

2011 NaNoWriMo Winner

Ahogy a cím is elárulja, sikerült befejeznem a regényem. Valójában már korábban befejeztem, de mindössze 45.000 szó lett a vége. Vagyis kellett még 5.000 szó, hogy teljesíteni tudjam a elvárást, ezért ki kellett egészítenem egy rövidebb fejezettel, és elkezdtem javítgatni a szöveget. Rájöttem, hogy a javítás nem túl jó ötlet, mert több részt is inkább kivennék belőle, és annyit nem írok helyette, hogy jó legyen. Ezért itt-ott kipótoltam, és 50.501 szó lett a befejezés.
  Be kell ismernem, néhány nappal ezelőtt nem hittem volna, hogy sikerülni fog. Nem bíztam benne, hogy képes leszek ennyit még hozzáírni. Ami azt illeti elkezdtem írni a Radagas 2. részét is, amivel együtt már meghaladtam az 50.000-et, de egyúttal a SYA pályázatára is jelentkeztem, ahova nem valószínű, hogy megfelelt volna. Ezért úgy döntöttem, hogy az első részből próbálok meg mindent kihozni, és nehezen, de sikerült.
  Ami november elején jó mókának tűnt, az a mostanra egy kemény munka eredménye lett. Minden reggel igyekeztem, hogy a kávém mellett sikerüljön leírni az aznapi kötelezőt. Délután nem sokszor írtam, estére pedig már tudtam, hogy annyira fáradt leszek, hogy nem fog majd az agyam. Ezért mindig az volt a cél, hogy reggel megírjam, amit elvárok magamtól. Természetesen volt, hogy nem sikerült. Többször előfordult, hogy alulteljesítettem önmagam. A szóharcok sokszor átlendítettek a holtponton, de a hónap második felében nem volt sok időm felmenni a közös oldalra, ahol a többiekkel tudtam volna szópárbajt vívni. Amikor átléptem a 40.000 szavas határt már hittem magamban, de tudtam, hogy nem leszek könnyű helyzetben, mert akkor már közeledett a regényem vége.
  A barátaim és a munkatársaim is érdeklődéssel figyelték, hogy mire leszek képes. Természetesen ők "tudták", hogy én képes vagyok megírni, de én nem mindig hittem ezt el. Ők akkor is támogattak és biztattak, ezért ezt Nagyon Köszönöm nekik. Úgy gondolom, hogy rájuk is szükség volt, hogy elkészüljön ez a kis regény.
  December elején nekiállok, és javítgatok a regényen, hogy a SYA felé egy épkézláb írást tudjak elküldeni. Azután majd kiderül, hogy mit érek el a pályázaton.
  Végezetül be kell vallanom, hogy sokat köszönhetek a NaNoWriMo-nak. Ebben a hónapban bebizonyíthattam magamnak, hogy képes vagyok határidőre egy olvasható írást összehozni. Pedig novemberben több olyan tényező is akadt, mely elcsalt a laptop elől. Mégis sikerült - igaz csak két nappal a vége előtt -befejeznem a regényt, amire nagyon büszke vagyok.

2011. november 19., szombat

19. nap után, 40.000 szó felett

Immár a 19. napnak is lassan, de vége lesz. Hihetetlen gyorsan elröpül ez a hónap is, de a mai napon átléptem a várva várt 40.000-es határt. Vagyis már kevesebb, mint 10.000 szó van hátra. Ez számomra rendkívül örömteli. Azt az apró részletet leszámítva, hogy ezzel együtt elértem a regényem 8. azaz utolsó fejezetéhez is. Remélem, hogy sikerül kihoznom ebből még a maradékot, és egy kicsit túl is lépnem azt.
 Mostanság csak reggel tudok leülni és írni, mert eléggé összejöttek a dolgok, de reggelente a forró kávém mellett nagyszerű dolog az írás. Néha természetesen elakadok, de ez ezzel jár. Bevallom, hogy az elején jó mókának tűnt, hogy 30 nap alatt írni kell egy minimum 50.000 szavas regényt, de szinte biztosra vettem, hogy nem fog sikerülni. Még most sem fejeztem be, de már úgy érzem, hogy akár sikerülhet is. Be kell vallanom, hogy sok más dolog van, ami képes arra, hogy felállítson a laptop elől, és ezzel is elrabolja az időmet, amit írással tölthettem volna. Általában estére már annyira le vagyok merülve, hogy nem jut semmi értelmes az eszembe. Előfordult, hogy egy mondat fölött ott ültem 10-20 percig is, de akkor sem sikerült. Olyankor szoktam inkább félretenni az egészet, és megvárni vele a reggelt.
 Most megyek is, és kicsit kikapcsolom az elmém, ami jelen pillanatban is Radagas számomra lenyűgöző világában vándorol.

2011. november 14., hétfő

9-15, már félúton

A múlt hét nagyon gyorsan eltelt. Viszont már elkezdtem észrevenni magamon a fáradtság és a kimerültség jeleit. Bár ez nem mind az írásnak köszönhetően, mert összetett folyamat, de már egyre nehezebben tudok felkelni reggel, hogy felnyissam a laptopomat, elindítsam a gépet és a kávém elnyalogatása közben írjak.
 Pont ezért a hét elején volt egy kis lemaradásom, de azt egy nap alatt nem csak behoztam, de számomra hihetetlen módon túl is szárnyaltam, ami azt jelentette, hogy 4-5 nappal sikerült is előre dolgoznom. Felemelő érzés volt, hogy az ujjaim szinte maguktól írtak. A gondolatok végtelen tengere hánykolódott a fejemben, és meg is lett az eredménye. 
Aznap reggel egy WW-ben meg is mérkőztem Problediablával, de meg sem sikerült közelítenem az 855 szavát. Én a 457-ig jutottam. Sajnos WW-ből csak ennyire jutott nekem a múlt héten, mert nem igazán sikerült feljutnom a közös oldalra, de az írást így sem mellőztem. Most, hogy elértünk a féltávhoz büszkén jelenthetem ki, hogy 32.566 szónál tartok. Vagyis bő 10.000 szóval előrébb járok, mint az elvárt. Ettől függetlenül még most sincs lazítás. Még így is bőven sok van hátra, és annak bele kell férnie az elkövetkezendő 15 napba.
 Most félre is teszem a blogolást, és megnyitom a dokumentumom és onnan folytatom, ahol tegnap abbahagytam, mert a napok rohamosan fogynak!

2011. november 9., szerda

NaNoWriMo Elfogadó Nyilatkozat

Úgy gondoltam megosztom veletek a NaNoWriMo formanyomtatványát. Mi lenne ennek a célja? Ezt olvasgatva is ösztönzöm magam, és nem felejtem el, hogy mire is vállalkoztam.

FORMANYOMTATVÁNY #A30/31/50K
ELFOGADÓ NYILATKOZAT
EGY HÓNAPOS REGÉNYÍRÁSI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSRÓL

Ezúton kijelentem, hogy egy hónap időtartam alatt meg kívánok írni egy 50 000 azaz ötvenezer szó terjedelmű regényt. Azzal, hogy egy ilyen jelentős vállalkozásra ilyen irracionális, egy hónapos határidőt szabok magamnak, tudomásul veszem, hogy az olyan fogalmakat, mint a “művészet”, “zsenialitás”, és a “hozzáértés” (továbbiakban: „sznobságok”) ki kell hajítanom az ablakon, és figyelemre sem méltatva ott is kell hagynom ezeket a „sznobságokat” egészen addig, amíg sor nem kerül a szerkesztési procedúrára. Elismerem, hogy tehetséges személy vagyok, aki képes arra, hogy hősies, kreatív erőfeszítéseket hajtson végre, és kötelezettséget vállalok arra, hogy az elkövetkezendő hónap során elegendő időt biztosítok a magam számára, hogy a velem született képességeim felszínre törhessenek és kibontakozhassanak, anélkül, hogy a kételyeim, az önkritikám, vagy bármely más önsanyargató viselkedésmintám ezeket megakadályozná.
Tudomásul veszem, és kifejezetten rögzítem, hogy az eljövendő hónap során nehézkes párbeszédeket, sablonos szereplőket, és súlyos hiányosságoktól szenvedő cselekményt fogok létrehozni. Beleegyezem, hogy mindezek benne maradjanak az első szövegváltozatban, és tudomásul veszem, hogy csak egy későbbi időpontban kerülnek kijavításra és/vagy szanálásra. Tisztában vagyok azzal, hogy jogom van a kéziratot mindaddig visszatartani az olvasóktól, amíg elkészültnek nem érzem. Szintén tudatában vagyok annak, hogy mint írónak, jogomban áll jelentősen eltúlozni mind a szöveg minőségét, mind pedig az írási folyamat nehézségeit, abban, és csak abban az esetben, ha az ilyesfajta túlzás hasznosnak bizonyul és tiszteletet és figyelmet biztosít nekem, avagy felszabadít a fáradtságos házimunka elvégzése alól.
Tudomásul veszem, hogy az egy hónapos, 50 000 szóra szóló határidő, amelyet magamnak állítottam végleges és megváltozhatatlan, és amennyiben kudarcot vallanék, vagy bármely módon megpróbálnám a végső határidőt meghosszabbítani, mikor már elkezdődött a kaland, jól megérdemelt gúnyolódás célpontjává válhatok a családi és baráti körömben. Ezen felül tudomásul veszem, hogy a fent nevezett regényírás sikeres teljesítése esetén jogomban áll egy ideig felszabadultan ünnepelni és mulatni, mely tevékenység időtartama és intenzitása adott esetben napokig, vagy akár hetekig lehetetlenné teszi a munkahelyi feladatokban való maradéktalan részvételemet.



______________________                       _______________________
               Aláírás                                                                                  Dátum

_____________________           __________________
         Regényírás kezdete                          Regényírás vége

A szöveg Chris Baty „No Plot? No Problem! A Low-Stress, High Velocity Guide to Writing a Novel in 30 Days” című könyvéből származik. © 2004 Chronicle Books
Fordította: pobrediabla és Poggi

2011. november 8., kedd

4-8 nap

Az elmúlt négy napban nem igazán volt időm feljönni, és leírni az aznapi eseményeket. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem is igazán lett volna mit, mert a munka mellet nem igazán jutott időm felmenni a magyar csapat hivatalos oldalára, ahol a chat összeköt minket. Két napja szinte semmit sem sikerült írnom. Nem azért, mert nem lett volna rá időm, csak úgy döntöttem, hogy kicsit pihentetem az elmém, és kiürítem a Radagas körüli gondolataimat, hogy kicsit frissebben ma újra neki tudjak ülni az írásnak. Természetesen azt remélve, hogy ezzel a készülő regényem javát szolgálom. Igaz így kicsit rontottam a saját és a magyar csapat átlagát, de igyekszem behozni a lemaradást, és segíteni a világuralmi törekvésünket.
Most nekiülök, és folytatom az írást, mert nagyjából 3.000 szavas lemaradásban vagyok a tervezettől. 

2011. november 3., csütörtök

3. nap

Számomra véget ért a harmadik nap is. Úgy gondolom, hogy nagyon napot zártam. Ugyanis jelenleg 5.987 szónál tartok, ami azt kell, hogy mondjam nagyon jó. A mai nappal akkor lettem volna nagyon elégedett, ha legalább 5.100 szóig eljutok, mert akkor elmondhatom, hogy teljesítettem a napi normát, ráadásul tegnap nem volt valami jó napom, és kissé alul teljesítettem magam, ezért is nagy öröm számomra, hogy közel 6.000-nél járok már.
 Természetes a mai nap sem múlhatott el WW nélkül, méghozzá hármon is részt vettem. Valószínű, hogy ez is nagyban hozzájárult a mai napom sikerességének.
 Az elsőn Bettivel - 412 szó, és ezzel WW nyertes -, Szentekkel - 202 szó -, Wolfie-val - 374 szó - mérkőztem meg. Én 330 szóig jutottam. A másodikat toronymagasan sikerült megnyernem 505 leírt szóval. Akkor Poggi 305-ig, Norbi 257-ig, és a NaNoWriMo Poggira ruházott hatalmánál fogva Adde 304 helyett 305 szóig jutott. A harmadikon viszont a többiekhez képest a 435 szó kevésnek bizonyult, ugyanis Poggi 570- míg Adde 572 szóval zárt.
Ráadásul Poggi már közel 11.000 - sőt azóta már lehet meg is van neki - szónál jár, ami három nap alatt szerintem szép teljesítmény.
 Így harmadik nap után be kell vallanom, hogy A NaNoWriMo sokkal nehezebb, mint gondoltam. Élvezet írni, és nagyon társaságba keveredtem, de többször is úgy éreztem, hogy nem leszek képes teljesíteni a normát. Ráadásul ez még csak a harmadik nap, és sok van még hátra. Nem tudom mit tartogat számomra még ez a hónap, de remélem nem hagy cserben az ihlet. :)

2011. november 2., szerda

1-2 nap

Úgy döntöttem, hogy amolyan élménybeszámoló félét fogok tartani erről a 30 napról, amit a NaNoWriMo jóvoltából regényírással töltök el. Meglátom, hogy mire is leszek képes, amikor időre kell írni egy megadott - az 50.000 szó semmikép sem nevezhető kevésnek - mennyiséget.
A tegnapi napom nagyon jó volt. Alig vártam, hogy reggel nekiüljek írni. A történet már meg volt a fejemben: Radagas földjén ismét felüti a fejét az "ősi gonosz", aki ellen a Tanács fel kell, hogy készüljön. Ez a regény arról fog szólni, hogy hőseim Anduras, Ordian ura és Onors királya, három kapitánya - Toran, Harkas, Dauros -, a Silasi Birodalom hercege, Atrias, Az elbukott főnixet új vezére, Daronad és Densair a nagy hatalmú mágus útra kelnek, hogy eljussanak a Tanács színe elé. Útjuk során harcolnak eddig ismeretlen teremtményekkel, kiderül, hogy talán van nagyobb veszély is a Nagyúrnál, félre kell tenniük az egymás iránti érzéseiket, melyek évszázadokkal nyúlik vissza, amikor Onors és Silas még hadban álltak egymással, és egyiküknek meg kell küzdenie belső démonaival.
A történet adott már csak az ihlet kell, hogy végigkísérjen ezalatt a harminc nap alatt. Szóval, tegnap megvolt az első NaNoWriMo-s WW-m, azaz szóháborúm - ha nevezhetem így. Poggival mértük össze korán reggel a  fantáziánkat, és 20 perc alatt sikerült is írnom 570 szót - amit azóta sem sikerült túlszárnyalnom. A második WW során már négyen voltunk, és ott 430-440 körüli szómennyiséggel a harmadik helyre kerültem. Így bő kér órahossza alatt végül közel 1.800 szót sikerült leírnom, ami kezdésnek nagyon jó volt.
Ma reggel ismét részt vettem két WW-n, ahol nem teljesítettem olyan jól, mint tegnap, de egyszer így is én voltam az, aki a legtöbbet írta. Azután rohangáltam ma össze-vissza, és csak az esti órákban kerülte laptop elé, de valahogy nem jött az ihlet. most 17:15-ös kezdéssel ismét egy WW szerencsés résztvevője lehettem, ahol nem másokkal, mint Poggival - ő nyert 341 szóval -, Szikrával - 295 szó -, SokNevuNorbi - 309 szó - "csaptam" össze. Én végül csak 280-ig jutottam 15 perc alatt, ami számomra semmiképpen sem nevezhető túl jónak.
Egyenlőre így állunk! Elkezdtük a regényírást, és a szóháborúkkal ösztönözzük is egymást, hogy minél többet írjunk.

2011. november 1., kedd

Végre november


Eljött végre a várva várt november. Miért is vártam ennyire? Mert úgy döntöttem, hogy részt veszek a NaNoWriMo idei kiírásán. A dolog lényege annyi, hogy 30 nap alatt minimum 50.000 szavas - igen szó - regényt kell írni. 
A NaNoWriMo-nak köszönhetően részese vagyok egy nagyon jó közösségnek, és együtt írjuk a regényeinket.  Eközben a hivatalos oldalon folyamatosan ellenőrizzük, hogy is állunk a szavakkal.

Új hónap, és új kinézet. Lassan megtalálom azt a kinézet, ami tényleg elnyeri a tetszésemet, és egy darabig nem fogom zargatni.

2011. október 13., csütörtök

Stephen King: Az írásról


Mielőtt belefognék a könyv értékelésébe – ha nevezhetem így -, el szeretném mesélni, miként is jött a gondolat, hogy el kellene olvasnom.
A történet nagyon egyszerű és rövid: Amatőr írónak vallom magam, akinek nagyon sokat kell még tanulnia. Az elmúlt két évben kezdtem csak el komolyabban foglalkozni az írással, és rá kellett jönnöm, hogy komoly hiányosságaim vannak. Van egy regényem, amit, ha Stephen King elmélete szerint nézem, akkor az első vázlati állapotban van. Vagyis van még rajta mit csiszolni. Múlt héten láttam egy felhívást, hogy kéziratoknak fogadják az első tízezer karakterét, és ha megfelel, akkor felkerül a kiadó honlapjára. Végül pedig, lesznek olyan művek, melyeket e-book formájában kiadnak.
Arra gondoltam, hogy ez egy nagyszerű lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Elküldtem a kért mennyiséget a kiadónak, ahonnan másnap jött is a válasz:

„Kedves Andrew!

Elolvastam a részletet. Felidézte a Cherubion-könyvek feelingjét. :)
A nyelv viszonylag jó, bár vannak benne klisés kifejezések. A probléma a dramaturgiai érzék hiánya. Élettelen a szöveg, nem adja a át a helyzet keltette feszültséget. Sajnálom, de korainak találom a publikációt.”


Az első sor nagy büszkeséggel töltött el, és a többi elolvasása után is úgy éreztem, hogy jó úton járok. Volt egy-két tanács, és a levél végén, hogy magyarul számos írással kapcsolatos könyv található. Az első említett könyv: Stephen King: Az írásról
Így kezdődött a könyv utána hajszám, és itt kezdődött a történet, amelynek a végére többet tanultam, mint az elmúlt két évben összesen.
Azt azért leszögezném, hogy nem elemezni szeretném a könyvet, csak egyszerűen véleményt írok róla. Aminek következtében talán másnak is megjön a kedve az elolvasásához. Nekem „Az írásról” teljes példányát sikerült megszereznem. A könyv végén ugyanis kiderül, hogy van egy rövidített változat is, amiből kimaradt az önéletrajzi rész. Ha valaki csak a rövidebb változatot szeretné elolvasni, hatalmas hibát követ el. Végtére is ez a könyv úgy egész, ahogy van, és az önéletrajz sokszor nagyon mulatságosra sikerült a maga olykor nyers, ellentmondást nem tűrő stílusával.
Ami igen megnyerő nekem, hogy a könyv olvasása alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy rám akarná beszélni az általa helyesnek vélt könyvírási módszert. Sőt, többször is említi, hogy ez neki bevált, de az olvasónak nem biztos. Nem akar írót faragni senkiből, hiszen nem is lehet, mégis elhisszük, hogy igaza van.
A könyv második részében, már szinte csak az írásról olvashatunk. Találunk ott tippeket, feladatot, javaslatokat, végül egy nyers munkát, aminél Stephen King becsukta az ajtót, és írt egy ruhátlan történetet. Majd ezt a történetet elkezdte felöltöztetni, és a szemünk előtt lesz jobb, és sokkal olvashatóbb az egész.
Én egy lassú olvasó vagyok, de az „Az írásról” annyira magával ragadott, hogy a 286 oldalt elolvastam két nap alatt, miközben mind a két nap tizenkét órát dolgoztam. Közben úgy éreztem, hogy minden sorral tanulok valamit.
Kiknek ajánlanám ezt a könyvet? Ajánlom azoknak, akik szeretnek olvasni. Azoknak is ajánlom, akik szeretnek írni, és úgy érzik, hogy hasznos tanácsokkal talán tudnának még fejlődni. Azoknak főként ajánlom, akik azt hiszik, hogy ők jók. Biztos vagyok benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek változik valamennyit a véleménye.
Végezetül egy idézettel zárnék, amit könyvben olvastam: „Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.”

2011. szeptember 5., hétfő

Büszkeséggel eltöltve

Nagyon fiatal voltam, amikor először rászántam magam, hogy írok egy verset. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy sikerül, hanem azért, mert addig először nem tudtam valakinek kifejezni az érzéseimet. Ennek már tizenegy éve. Azóta számtalan verset írtam, de sosem gondoltam arra, hogy ezt megmutassam másoknak is.
 Középiskolában megismerkedtem a szerepjátékokkal, és éveken keresztül játszottam egy kreált karakterrel, egy kitalált világban. Engem már akkor is jobban érdekelt, hogy én mesélhessek. Szívesebben találtam ki történeteket, kreáltam karaktereket, és vezettem a többi játékost a képzelet útján.   
 Ahogy idősödtem, és kicsit komolyodtam is elkezdtek érdekelni a könyvek. Főleg J. R. R. Tolkien világa ragadott magával. Ekkor kitaláltam, hogy én is megpróbálok írni, de sosem volt hozzá elég kitartásom. Lassan gyarapodott a kis regény, de nem értem mind a mai napig a végére.
 Jó két évvel ezelőtt néhány barátom unszolására elkezdtem novellákat írni. Eleinte csak nekik írtam, hogy szórakoztassam őket. Ők lelkesek voltak, aminek köszönhetően én is. Egy idő után rájöttem, hogy van hova fejlődnöm, mind helyesírásilag, mind pedig, mint író. Ezért idén már nem az volt a lényeg, hogy minél többet írjak, hanem sokkal inkább a nyelvi helyesség, a kidolgozottság, és az élmények javítása.
 Be kell vallanom, hogy nem volt könnyű dolgom. Sokat olvastam az interneten, hogy talán találok olyan dolgokat, amiknek köszönhetően fejlődhetek. Regisztráltam különböző honlapokra, ahol az amatőr írók megoszthatják a műveiket a nagyvilággal, és a tapasztaltabb szerkesztők pedig kielemzik az írásaikat. Sajnos hiába vártam, hogy valaki elemezzen, és segítsen a "helyes útra terelni". Igazából nem kaptam semmilyen segítséget. Végül egy hölgy leírta nekem az egyik novellámban vétett hibáimat, aminek köszönhetően sikerült egy sokkal élvezetesebb írást létrehozni. Ezután minden írásomat lektorált, és neki köszönhetően én is nagyon sokat fejlődtem, mert elmagyarázta a hibáimat, amikre ezután sokkal jobban odafigyeltem.
 Ekkor már bátrabban nézegettem a pályázatokat, hogy láthassam mire is vagyok képes. Végül augusztusban jelentkeztem a HoldfényCon által kiírt pályázatra, ahol a "Csata a ködben" című novellám bekerült a legjobb közé. Végül nem lett dobogós, de így is nagyon büszke vagyok az eredményre.
 Ezután ugyancsak augusztusban egy nagy meglepetés ért. A Share Your Art szerkesztői elindították az Árcc folyóiratot, és megkerestek, hogy a "Végtelen út" című novellám lenne a szeptemberi számban a hónap novellája, ha én is beleegyezek. A mű közlése mellett egy rövid interjú és egy kis értékelés is olvasható lenne. Én hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, és örültem, mert ez egyfajta elismerés, ami számomra azt jelenti, hogy mások szerint is jó, amit csinálok. Ezek mellett pedig - ha ez nem lett volna elég - az "Özönvíz" című versem is bekerült az Árcc folyóirat szeptemberi számába.
Úgy gondolom, hogy egy amatőr írónak vagy költőnek nem is kell ezeknél sokkal nagyobb elismerés. Én nem azért írok, hogy díjakat vagy pályázatokat nyerjek. Hanem azért, hogy az írásaimmal az embereket szórakoztassam, mert, ha nekik tetszik, amit én csinálok, akkor úgy érzem, hogy hasznos tagja vagyok az emberiségnek. Mindezek mellet mégis nagyon jól esnek a pozitív visszajelzésék, a kritikák és az elismerések. Ezek azok, amik éreztetik velem, hogy van értelme annak, amit csinálok, és ha nem is vagyok még jó, de haladok egy úton, ami most úgy tűnik, hogy az én sárga köves utam.

2011. augusztus 30., kedd

Mosolyogj

A mai napon beszélgettem egy nagyon kedves hölgy ismerősömmel, és ez jutott az eszembe róla.

Mosolyogj

Mosolyogj, mert a mosolyod szép dolog.
Mosolyogj, mert a mosolyod beragyog.
Mosolyogj, mert az arcod így csodaszép.
Mosolyogj, mert a mosolyod csendben hív.

Mosolyogj, mert én erre kérlek.
Mosolyogj, mert mosolyogva szép az élet.
Mosolyogj, mert a mosolyod napfényt hoz.
Mosolyogj, mert te így ragyogsz!

2011-08-30

2011. augusztus 17., szerda

Kalóz verseny: TOP 10

Mint említettem jelentkeztem egy pályázatra egy újonnan írt novellámmal, melynek a címe: Csata a ködben.
A mai napon a HoldfényCon kihirdette a zsűri által a legjobb 10-nek vélt novellát. Nagy örömömre az én novellám is bekerült ezek közé. Most jön a közönség, ugyanis az olvasók dönthetik el, hogy melyik lesz a három dobogós írás.
Aki szeretné elolvasni a novellám az itt megteheti: Csata a ködben

Akinek tetszik és szeretne szavazni a novellámra az itt megteheti: Szavazás

Szavazás vége: 2011.08.24. éjfél

2011. augusztus 16., kedd

Kedves Olvasóim

Az elmúlt időszakban nem töltöttem fel semmit a blogra, de ez nem jelenti azt, hogy nem is írok. Kicsit komolyabban nekiláttam A halál tánca című novella sorozat átírásának. Eredetileg csak egy-két helyen szerettem volna változtatni az eredeti íráson, de időközben új szereplőkkel és eseményekkel gazdagodott a történet. A történet végét pedig kicsit megcsavartam, hogy a vége ne csak egy rövidebb összecsapás legyen, hanem fordulatos és izgalmas.
Ezen kívül írtam a HoldfényCon pályázatára is, ami nem kis újdonsággal szolgált számomra. Ugyanis a pályázatra egy kalózos történetet kellett írni - bár nem volt kötelező -, ami tőlem jelenleg elég távol áll. Ezért tanulmányoztam a kalózokat, a hajókat és sok mást is, ami ezekkel kapcsolatos. Végül megszületett a novella és várom az eredményt.

2011. július 31., vasárnap

Olvasóimnak

Tisztelt Olvasóim!

A meghiúsult terv című novella mind az öt részét levettem a honlapról. Az oka mindössze az, hogy e-book formájában szeretném közzé tenni, de előtte néhány változtatáson megy keresztül. Az eddig öt rész helyett hat részes lesz, és az e-book tartalmazni fogja A halál tánca és egy "meglepetés" novellát.
Az e-book várhatóan októberben lesz kész.

Addig is a honlapon megtalálható A halál tánca és a Végtelen út című novella. Ha bárkinek kérése vagy kérdése lenne, akkor szívesen állok a rendelkezésére!

2011. július 25., hétfő

Özönvíz

Özönvíz

Képzelt ló hátán vágtató szél,
Tomboló viharral vad táncra kél.
Villám az éj fénye,
Mennydörgés zenéje,
Násztáncuknak pusztítás a vége.

Égboltról lehulló apró eső,
Mocskos világban életet teremtő.
Háztetőn táncoló,
Bűnünket lemosó,
Átkozott lelkeket tisztán átható.

Csendes magányban pendülő húr,
Égető érzéstől mind lángra gyúl.
Testünket karmoló,
Szívünket mardosó,
Csendes homályban életet kioltó.

Tomboljon vihar, és táncoljon szél!
Hulljon az eső, még e világban él!
Nincsen már kegyelem,
A bűnös is bűntelen,
Özönvíz segít a kárhozott lelkeken.

2011-07-25

2011. július 3., vasárnap

Hamarosan...

Egy kicsit sikerült elvesznem a nyárban az elmúlt néhány héten. Ezért az írás kicsit a háttérbe szorult. Ám megígértem, hogy júliusban felkerül a A meghiúsult terv befejező két része, ezért most rákapcsolok. Van egy kis lemaradásom, amit mihamarabb pótolni szeretnék.

Egy ismerősömet megkértem, hogy A halál tánca című novellát fordítsa le angolra. Eléggé elfoglalt, de belement. Nincs határidő, és semmi egyéb sem. Amikor elkészül, akkor felteszem ide az oldalra.

2011. május 31., kedd

Tavaszi zápor

Tavaszi zápor

Csak nézek ki a nyitott ablakon,
Kint hullik az eső oly nagyon.
A szél vadul fújja a lombokat, 
S a zápor lemossa a poros utat.

Mennydörög, hangosan robajlik,
S az eső csendben, lágyan hullik.
Szürke felhők kúsznak az égen,
A villám átszaggatja sárga fényben.

Friss, hűvös levegő simítja arcom, 
Oly jó érzés, én csak hagyom.
Még bámulok ki a nyitott ablakon,
A tomboló vihar hangját hallgatom. 

2011-05-31

A meghiúsult terv befejező két része

Végre ma sikerült időt szakítanom arra, hogy elkezdjem A meghiúsult terv soron következő részének a megírását. Eredetileg 5 részesre terveztem a sorozatot - és annyi is lesz -, de most úgy döntöttem, hogy az utolsó két részt egyben fogom feltölteni az oldalra. Valamiért úgy érzem, hogy nem szeretném szétszedni ezt a két részt, mert a cselekmények úgy alakulnak, hogy sokkal élvezhetőbb lesz egyben.
Ma sikerült átgondolnom az egészet, és két nagy csatajelenetet megírnom. Így végre papírra, illetve képzeletbeli papírra vetettem az egyik főszereplő - Corsek, Keron, Triston, Kroson és Amphion - utolsó, de szerintem igen nagy volumenű csatáját.
Emellett a történet befejezésében fény derül egy áruló kilétére, és egy titokra is. Végezetül pedig hőseink megküzdenek a mágussal; Sevriussal. 

A befejező két rész várhatóan július elején kerül fel a honlapra.

2011. május 22., vasárnap

Becsület és bizalom!

Becsület és bizalom!

Becsület és bizalom,
E kettőt adhatom.
S nem kérek egyebet,
Csak életet, s kegyelmet.

Becsület és bizalom,
E szavakat koptatom.
De nem üres beszéd ez,
Talán te is megérted.

Becsület és bizalom.
Soha meg nem tagadom.
Ez az én életem,
Csakis ezzel létezem!

2011-05-08

Vad románc

Ezt a kis dalszöveget azért töltöttem fel, mert kellemes emlékek fűznek hozzá. Úgy három évvel ezelőtt együtt dolgoztam egy sráccal, aki egy most befutó együttes tagja. Nem áll szándékomban sem az együttest, sem az illetőt megnevezni. A történet annyi, hogy olvasott néhány versemet, és beszélgettünk arról, hogy összehozhatnánk egy közös dalt. Többször is előfordult, hogy behozta a gitárját a munkahelyre, és ha volt egy kis szabadidőnk, akkor zenélt nekünk. Egyik este gitározott nekem egy dallamot, amit én telefonra rögzítettem, és megbeszéltük, hogy arra a dallamra írok egy dalszöveget. Kérdeztem tőle, hogy miről szóljon. Végül megegyeztünk, hogy - manapság szokásosnak nevezhető -, tengerpartos, szerelmes dalszöveg lesz. Ezután hazaértem, és meghallgattam a dallamot néhányszor. Majd bő 6-7 perc alatt megszületett a lenti dalszöveg. Igaz másnap még javítottam kicsit rajta.
Ha egyszer lesz nekem is időm, és neki is a mostani elfoglaltsága mellett, akkor felvesszük, és megosztom mindenkivel dallam együtt. Addig is, itt a dalszöveg:

Vad románc

Elmúlt már rég az a nyár,
Egy tengerparti vad románc,
Mikor két szerelmes egymásra talált.

Mikor két szív együtt dobbant,
Mikor az érzés lángra lobbant,
És ez a vágy bennünk el nem múlik már.

Refr.:

Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

Vad vággyal teli éjszakák,
El nem múló csók csaták,
Most is érzem a sós tenger ízét.
Mikor a hold fénye körbefont,
És a hűvös szellő átkarolt,
Még látom a tengerpart színét.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

De véget ért a vad románc,
A felkelő nap hajnalán,
És a két szerelmes már külön úton jár.

Soha nem látom már őt talán,
De az emléke még rám talál,
És újra lobban szívemben a vágy.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

Álom

Álom

Csalafinta álmom volt az éjjel,
Hozzád szálltam el a széllel.
Ott feküdtem melletted,
S csendben valamit súgtam neked.

Nem emlékszem, mit mondtam,
De az arcodra mosolyt csaltam.
Majd szertefoszlott az álomkép,
Mert a reggel csendben elért.

Azóta furcsa érzés kerülget,
Az én szívem is megenyhülhet.
Kemény jellem, vasakarat.
Ám egy álom mindent felforgat.

Ezért ma éjjel is megkereslek,
Megtudjam, mit súgtam neked.
S ha megtudom, ígérem, elmondom,
Hogy lássam a mosolyt az arcodon.

2011-01-24

Néma a világ

Ezt a versek Weisz Fanni ihlette!

Néma a világ

Néma a világ, hangtalan, csendes.
Néma a szó, mi az ajkakon repdes.
Nincsenek hangok, fület melengetők,
És nincsenek szavak, lágyan zengők.

Néma a világ, halk és kósza.
Néma a szó, mert nem ajak mi fonja.
Néma, mert nem száj mi mondja,
Hanem a kéz mi megformálja.

Néma a világ, mert így született.
Néma a szó, mert közben elveszett.
Nem hallja, mit mi hallunk,
És nem úgy mondja, mit mi mondunk.

Néma a világ, de így is egész.
Néma a szó, de így is oly szép.
Csak halk, de így is teljes.
Csendes, de mégis lelkes.

2010-12-05

Írás

Írás

Úgy 16 lehettem, mikor először írni kezdtem.
Ostoba gyerek fejjel nagyon szerelmes lettem.
S nem jöttek a szavak, a hangom is elapadt.
Mit mondani akartam a torkomon lent ragadt.
Szánalmas volt az egész, mert kullogtam én némán.
Nem értettem meg, hogy miért viselkedek ilyen bénán.
Ekkor ragadtam tollat, és egy darab papír fecnit,
S kiírtam magamból, mi belülről úgy feszít.
Célt nem ért az egész, csak emlék lett belőle.
Azóta visszanézve, tudom ez keltett életre.
Ez adott nekem erőt, erőt arra, hogy írjak,
Éljem tovább az életem, és mindent kibírjak.

Mit leírok itt, emlékként megmarad.
Ha olvasod, talán téged is elragad.
Igazak a szavak, a hangok, az ütemek,
Belőlem jön, és átadom most neked.
Mit leírok itt, szárnyra kel a széllel,
Hallgasd csendben, talán rád talál egy éjjel.

Lassan múltak az évek, és nem írtam szinte semmit,
Ekkor találkoztam vele, ki az életembe színt vitt.
Ismét írni kezdtem, az érzésekről és rólam,
Magamról, mit gondoltam, leírtam néhány sorban.
Az érzés sajnos elszállt, s vele minden remény,
A remény arra, hogy nem maradok ilyen kemény.
De megmaradok ilyennek, bárki bármit mond én legyintek.
Nem szégyellem magam, hisz nem gyötörnek már rémképek.
Most ismét írni kezdtem, mert rátaláltam magamra,
Gondolatok, érzések, mind megformálom szavakba.
Érezd te is mit alkotok, s talán velem hallhatod,
Hogy mit mondanak benned is legbelül a sóhajok.

2011-01-07

Magyarország szép hazám

Magyarország szép hazám

Magyarország szép hazám.
Féltő tekintettel nézek rád.
Csak egy vagyok a milliónyi emberből,
Ki úgy félt téged ettől a rendszertől.

Egykor kardok s ágyúk okoztak sebeket.
Ma a politika, ami nem ismer kegyelmet.
Egykor más nép volt az ellenség és néhány áruló.

Ma belülről mar az önkény, hazugság és a korrupció.
Fáj ezt látnom, és még rosszabb megélnem,
Hogy csak múlt az, amit tanultam, hittem és reméltem.
Nem leszek forradalmár sem szabadságharcos.

Csak az, aki erről verset ír most.
Vannak még hithű hazafiak és olyan emberek,
Kik ápolják, s őrzik emlékét a nagy Magyar nemzetnek.
Kiknek ereiben ősi Magyar vér folyik.
Kik hiszik a jövő szebb lesz és jobbá változik.

2010.10.30.

Szeretnék

Szeretnék

Mint a hajnali szél szeretnék a szobádba belopózni,
a ruhád alá be-be bújni,
a tested cirógatni.

Mint a lágy szellő szeretnélek átölelni,
mindened simogatni,
az illatod magamba szívni.

Mint a nyári eső szeretnék rád hullani,
a fájdalmad mind lemosni,
az ajkad megcsókolni.

Mint a nap fénye szeretnék hozzád bújni,
életed bevilágítani,
reggelente visszatérni.

2003.04.19.

Az élvezet?

Az élvezet?

Az élvezet? Kérdezed.
Meg nem tudod, még át nem éled.
Szerelmes percek,
Összeolvadt testek.

Sötét van, halk hangok,
El nem mondható sóhajok.
Majd csend. Ez az őrület pereme.
Pillanatok gyönyörű termése.

Ennyi volt, semmi több.
Fáradtság, boldogság és a csönd.
Pihenni kell. Most már muszáj.
Nehéz testtel aludni már.

Boldogság az és gyönyör.
Egy percig tartó tömör
Élvezet. Ez elvezet oda,
Ami olyan, mint egy csoda.

Ez mind a szerelem.
Ez mind kell nekem.
Most már tudod mi az élvezet.
Többé már te sem kérdezed.

2001

Merengés

Merengés

S midőn élet, s midőn halál,
Úgy, hogy minden embert megtalál.
S midőn jó, s midőn rossz,
 Úgy, hogy mindenkiben ott az angyal és ott a gonosz.

S midőn boldogság, s midőn szenvedés,
Úgy, hogy mindenhol ott a bőség és ott az éhezés.
S midőn fájdalom, s midőn szerelem,
Úgy, hogy az egyiket fájlalom, a másik a végzetem.

2003.07.08

2011. május 12., csütörtök

Andalin Krónikák

Ez a történet novellának indult, de úgy döntöttem, hogy megérdemli, hogy egy rövidebb regény szülessen belőle.

A történet az Észak- és Dél-Radagast összekötő sivatagban játszódik. Andalin felbéreli egy mágus, hogy vigye el őt és társait a Holtak városának nevezett Abandunba. Az út során Andalinnak szembe kell szállnia homokviharral, a Sivatag patkányaival, mindeközben felszínre törnek rejtett képességei. Azt viszont senki sem tudja, hogy mit rejt a Holtak városa!

2011. május 7., szombat

A halál tánca


Corsek Dranom neve Radagas-szerte egyet jelent a halállal. Ő volt a Silasi Birodalom Norja és a király jobb keze, de elárulták. Most pedig menekülnie kell. Kitaszított lett, akinek a halál az árnyéka.


A könyv megjelent 2012-ben
Kiadó: Publio Kiadó Kft.
Kedvcsináló: Klikk
Megrendelés: Klikk

Kamarilla

A Kamarilla egy novella sorozatnak indult 2010-ben, de végül úgy döntöttem, hogy rövidebb regény formájában fejezem be. Az egész regényt nagyjából 150-180 oldalasra tervezem.
A történet már szinte teljesen megvan, de a vége még csak vázlat formájában. Emellett próbálom átírni az egészet, hogy sokkal élvezhetőbb legyen.


A történet Jason Stead magánnyomozóról szól, akinek egy reggel fenekestül felfordul az élete, és amiről addig azt hitte, hogy nem is létezik, kiderül, hogy az élete szerves része. Felbukkannak ismeretlen lények, egy ősi gonosz és egy rend. Rájön, hogy a múltja sötét titkokat rejt, ami évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Végül pedig megjelenik a Kamarilla!

Radagas

Jelenleg négy fejezet van készen, de még azok is javításra szorulnak. Ezek mellett másik négy fejezetnek megvannak a jegyzetei és vázlatai.

Maga a történet az első Nagy háború után játszódik 20 évvel. Andalin a nagy mágus, és a Tanács volt vezetőjének a fia bajba kerül, ezért Anduras maga mellé veszi és harcossá neveli, hogy fel tudjon készülni a közelgő háborúra.