A történet nagyon egyszerű és rövid: Amatőr írónak vallom magam, akinek nagyon sokat kell még tanulnia. Az elmúlt két évben kezdtem csak el komolyabban foglalkozni az írással, és rá kellett jönnöm, hogy komoly hiányosságaim vannak. Van egy regényem, amit, ha Stephen King elmélete szerint nézem, akkor az első vázlati állapotban van. Vagyis van még rajta mit csiszolni. Múlt héten láttam egy felhívást, hogy kéziratoknak fogadják az első tízezer karakterét, és ha megfelel, akkor felkerül a kiadó honlapjára. Végül pedig, lesznek olyan művek, melyeket e-book formájában kiadnak.
Arra gondoltam, hogy ez egy nagyszerű lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Elküldtem a kért mennyiséget a kiadónak, ahonnan másnap jött is a válasz:
„Kedves Andrew!
Elolvastam a részletet. Felidézte a Cherubion-könyvek feelingjét. :)
A nyelv viszonylag jó, bár vannak benne klisés kifejezések. A probléma a dramaturgiai érzék hiánya. Élettelen a szöveg, nem adja a át a helyzet keltette feszültséget. Sajnálom, de korainak találom a publikációt.”
Az első sor nagy büszkeséggel töltött el, és a többi elolvasása után is úgy éreztem, hogy jó úton járok. Volt egy-két tanács, és a levél végén, hogy magyarul számos írással kapcsolatos könyv található. Az első említett könyv: Stephen King: Az írásról
Így kezdődött a könyv utána hajszám, és itt kezdődött a történet, amelynek a végére többet tanultam, mint az elmúlt két évben összesen.
Azt azért leszögezném, hogy nem elemezni szeretném a könyvet, csak egyszerűen véleményt írok róla. Aminek következtében talán másnak is megjön a kedve az elolvasásához. Nekem „Az írásról” teljes példányát sikerült megszereznem. A könyv végén ugyanis kiderül, hogy van egy rövidített változat is, amiből kimaradt az önéletrajzi rész. Ha valaki csak a rövidebb változatot szeretné elolvasni, hatalmas hibát követ el. Végtére is ez a könyv úgy egész, ahogy van, és az önéletrajz sokszor nagyon mulatságosra sikerült a maga olykor nyers, ellentmondást nem tűrő stílusával.
Ami igen megnyerő nekem, hogy a könyv olvasása alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy rám akarná beszélni az általa helyesnek vélt könyvírási módszert. Sőt, többször is említi, hogy ez neki bevált, de az olvasónak nem biztos. Nem akar írót faragni senkiből, hiszen nem is lehet, mégis elhisszük, hogy igaza van.
A könyv második részében, már szinte csak az írásról olvashatunk. Találunk ott tippeket, feladatot, javaslatokat, végül egy nyers munkát, aminél Stephen King becsukta az ajtót, és írt egy ruhátlan történetet. Majd ezt a történetet elkezdte felöltöztetni, és a szemünk előtt lesz jobb, és sokkal olvashatóbb az egész.
Én egy lassú olvasó vagyok, de az „Az írásról” annyira magával ragadott, hogy a 286 oldalt elolvastam két nap alatt, miközben mind a két nap tizenkét órát dolgoztam. Közben úgy éreztem, hogy minden sorral tanulok valamit.
Kiknek ajánlanám ezt a könyvet? Ajánlom azoknak, akik szeretnek olvasni. Azoknak is ajánlom, akik szeretnek írni, és úgy érzik, hogy hasznos tanácsokkal talán tudnának még fejlődni. Azoknak főként ajánlom, akik azt hiszik, hogy ők jók. Biztos vagyok benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek változik valamennyit a véleménye.
Végezetül egy idézettel zárnék, amit könyvben olvastam: „Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.”
