A Hold átka

Ez a versem megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat IV. évfolyam 2. számában

                 

A Hold átka

Ezüst átkot szór a telihold a tájra,
Feltörik a pecsét, melyben lelke

Elzárva él, s most a vér átka

Vérszomjjá válva kel életre benne.

Űzi az ősi vágy, mi tagadhatatlan,

Keresi áldozatát, hogy csillapítsa

Éhségét, mely hajthatatlan

Vágyat nincs mi megállítsa.

Majd lecsap az átkos sötétben.

Nem menekülhet áldozata, kit űz,

Mert nem ember már, kinek bőrében
Vérszomjjá lobban a  tűz.

2012.02.07.