Elkárhozva

Milyen napra ébredtem ma reggel?

A szél süvített a fülemben.

A pokol átkozott tornácán álltam,

S béklyó volt a keresztem.

Lángolt a testem, ezernyi sebben,

Bennem tombolt a vihar szüntelen.

Nem tudtam mi ez, csak vártam,

Majd önmagamon nevettem.

Ez a büntetésem az estéért,

Hogy féktelenül, pajzán mód vedeltem.

Nem volt határ, s nem volt semmi,

Ami gátat szabjon nekem.

Most itt vagyok az ördög kedvéért,

S kárhozatra ítéltetve feledtem.

Én akartam, nem volt mit tenni,

Szenvedés ölel keblére engem.

2011-11-28

2011 NaNoWriMo Winner

Ahogy a cím is elárulja, sikerült befejeznem a regényem. Valójában már korábban befejeztem, de mindössze 45.000 szó lett a vége. Vagyis kellett még 5.000 szó, hogy teljesíteni tudjam a elvárást, ezért ki kellett egészítenem egy rövidebb fejezettel, és elkezdtem javítgatni a szöveget. Rájöttem, hogy a javítás nem túl jó ötlet, mert több részt is inkább kivennék belőle, és annyit nem írok helyette, hogy jó legyen. Ezért itt-ott kipótoltam, és 50.501 szó lett a befejezés.

  Be kell ismernem, néhány nappal ezelőtt nem hittem volna, hogy sikerülni fog. Nem bíztam benne, hogy képes leszek ennyit még hozzáírni. Ami azt illeti elkezdtem írni a Radagas 2. részét is, amivel együtt már meghaladtam az 50.000-et, de egyúttal a SYA pályázatára is jelentkeztem, ahova nem valószínű, hogy megfelelt volna. Ezért úgy döntöttem, hogy az első részből próbálok meg mindent kihozni, és nehezen, de sikerült.
  Ami november elején jó mókának tűnt, az a mostanra egy kemény munka eredménye lett. Minden reggel igyekeztem, hogy a kávém mellett sikerüljön leírni az aznapi kötelezőt. Délután nem sokszor írtam, estére pedig már tudtam, hogy annyira fáradt leszek, hogy nem fog majd az agyam. Ezért mindig az volt a cél, hogy reggel megírjam, amit elvárok magamtól. Természetesen volt, hogy nem sikerült. Többször előfordult, hogy alulteljesítettem önmagam. A szóharcok sokszor átlendítettek a holtponton, de a hónap második felében nem volt sok időm felmenni a közös oldalra, ahol a többiekkel tudtam volna szópárbajt vívni. Amikor átléptem a 40.000 szavas határt már hittem magamban, de tudtam, hogy nem leszek könnyű helyzetben, mert akkor már közeledett a regényem vége.
  A barátaim és a munkatársaim is érdeklődéssel figyelték, hogy mire leszek képes. Természetesen ők "tudták", hogy én képes vagyok megírni, de én nem mindig hittem ezt el. Ők akkor is támogattak és biztattak, ezért ezt Nagyon Köszönöm nekik. Úgy gondolom, hogy rájuk is szükség volt, hogy elkészüljön ez a kis regény.
  December elején nekiállok, és javítgatok a regényen, hogy a SYA felé egy épkézláb írást tudjak elküldeni. Azután majd kiderül, hogy mit érek el a pályázaton.
  Végezetül be kell vallanom, hogy sokat köszönhetek a NaNoWriMo-nak. Ebben a hónapban bebizonyíthattam magamnak, hogy képes vagyok határidőre egy olvasható írást összehozni. Pedig novemberben több olyan tényező is akadt, mely elcsalt a laptop elől. Mégis sikerült - igaz csak két nappal a vége előtt -befejeznem a regényt, amire nagyon büszke vagyok.

19. nap után, 40.000 szó felett

Immár a 19. napnak is lassan, de vége lesz. Hihetetlen gyorsan elröpül ez a hónap is, de a mai napon átléptem a várva várt 40.000-es határt. Vagyis már kevesebb, mint 10.000 szó van hátra. Ez számomra rendkívül örömteli. Azt az apró részletet leszámítva, hogy ezzel együtt elértem a regényem 8. azaz utolsó fejezetéhez is. Remélem, hogy sikerül kihoznom ebből még a maradékot, és egy kicsit túl is lépnem azt.

 Mostanság csak reggel tudok leülni és írni, mert eléggé összejöttek a dolgok, de reggelente a forró kávém mellett nagyszerű dolog az írás. Néha természetesen elakadok, de ez ezzel jár. Bevallom, hogy az elején jó mókának tűnt, hogy 30 nap alatt írni kell egy minimum 50.000 szavas regényt, de szinte biztosra vettem, hogy nem fog sikerülni. Még most sem fejeztem be, de már úgy érzem, hogy akár sikerülhet is. Be kell vallanom, hogy sok más dolog van, ami képes arra, hogy felállítson a laptop elől, és ezzel is elrabolja az időmet, amit írással tölthettem volna. Általában estére már annyira le vagyok merülve, hogy nem jut semmi értelmes az eszembe. Előfordult, hogy egy mondat fölött ott ültem 10-20 percig is, de akkor sem sikerült. Olyankor szoktam inkább félretenni az egészet, és megvárni vele a reggelt.

 Most megyek is, és kicsit kikapcsolom az elmém, ami jelen pillanatban is Radagas számomra lenyűgöző világában vándorol.

9-15, már félúton

A múlt hét nagyon gyorsan eltelt. Viszont már elkezdtem észrevenni magamon a fáradtság és a kimerültség jeleit. Bár ez nem mind az írásnak köszönhetően, mert összetett folyamat, de már egyre nehezebben tudok felkelni reggel, hogy felnyissam a laptopomat, elindítsam a gépet és a kávém elnyalogatása közben írjak.

 Pont ezért a hét elején volt egy kis lemaradásom, de azt egy nap alatt nem csak behoztam, de számomra hihetetlen módon túl is szárnyaltam, ami azt jelentette, hogy 4-5 nappal sikerült is előre dolgoznom. Felemelő érzés volt, hogy az ujjaim szinte maguktól írtak. A gondolatok végtelen tengere hánykolódott a fejemben, és meg is lett az eredménye. 

Aznap reggel egy WW-ben meg is mérkőztem Problediablával, de meg sem sikerült közelítenem az 855 szavát. Én a 457-ig jutottam. Sajnos WW-ből csak ennyire jutott nekem a múlt héten, mert nem igazán sikerült feljutnom a közös oldalra, de az írást így sem mellőztem. Most, hogy elértünk a féltávhoz büszkén jelenthetem ki, hogy 32.566 szónál tartok. Vagyis bő 10.000 szóval előrébb járok, mint az elvárt. Ettől függetlenül még most sincs lazítás. Még így is bőven sok van hátra, és annak bele kell férnie az elkövetkezendő 15 napba.

 Most félre is teszem a blogolást, és megnyitom a dokumentumom és onnan folytatom, ahol tegnap abbahagytam, mert a napok rohamosan fogynak!

NaNoWriMo Elfogadó Nyilatkozat

Úgy gondoltam megosztom veletek a NaNoWriMo formanyomtatványát. Mi lenne ennek a célja? Ezt olvasgatva is ösztönzöm magam, és nem felejtem el, hogy mire is vállalkoztam.

FORMANYOMTATVÁNY #A30/31/50K

ELFOGADÓ NYILATKOZAT

EGY HÓNAPOS REGÉNYÍRÁSI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSRÓL

Ezúton kijelentem, hogy egy hónap időtartam alatt meg kívánok írni egy 50 000 azaz ötvenezer szó terjedelmű regényt. Azzal, hogy egy ilyen jelentős vállalkozásra ilyen irracionális, egy hónapos határidőt szabok magamnak, tudomásul veszem, hogy az olyan fogalmakat, mint a “művészet”, “zsenialitás”, és a “hozzáértés” (továbbiakban: „sznobságok”) ki kell hajítanom az ablakon, és figyelemre sem méltatva ott is kell hagynom ezeket a „sznobságokat” egészen addig, amíg sor nem kerül a szerkesztési procedúrára. Elismerem, hogy tehetséges személy vagyok, aki képes arra, hogy hősies, kreatív erőfeszítéseket hajtson végre, és kötelezettséget vállalok arra, hogy az elkövetkezendő hónap során elegendő időt biztosítok a magam számára, hogy a velem született képességeim felszínre törhessenek és kibontakozhassanak, anélkül, hogy a kételyeim, az önkritikám, vagy bármely más önsanyargató viselkedésmintám ezeket megakadályozná.

Tudomásul veszem, és kifejezetten rögzítem, hogy az eljövendő hónap során nehézkes párbeszédeket, sablonos szereplőket, és súlyos hiányosságoktól szenvedő cselekményt fogok létrehozni. Beleegyezem, hogy mindezek benne maradjanak az első szövegváltozatban, és tudomásul veszem, hogy csak egy későbbi időpontban kerülnek kijavításra és/vagy szanálásra. Tisztában vagyok azzal, hogy jogom van a kéziratot mindaddig visszatartani az olvasóktól, amíg elkészültnek nem érzem. Szintén tudatában vagyok annak, hogy mint írónak, jogomban áll jelentősen eltúlozni mind a szöveg minőségét, mind pedig az írási folyamat nehézségeit, abban, és csak abban az esetben, ha az ilyesfajta túlzás hasznosnak bizonyul és tiszteletet és figyelmet biztosít nekem, avagy felszabadít a fáradtságos házimunka elvégzése alól.

Tudomásul veszem, hogy az egy hónapos, 50 000 szóra szóló határidő, amelyet magamnak állítottam végleges és megváltozhatatlan, és amennyiben kudarcot vallanék, vagy bármely módon megpróbálnám a végső határidőt meghosszabbítani, mikor már elkezdődött a kaland, jól megérdemelt gúnyolódás célpontjává válhatok a családi és baráti körömben. Ezen felül tudomásul veszem, hogy a fent nevezett regényírás sikeres teljesítése esetén jogomban áll egy ideig felszabadultan ünnepelni és mulatni, mely tevékenység időtartama és intenzitása adott esetben napokig, vagy akár hetekig lehetetlenné teszi a munkahelyi feladatokban való maradéktalan részvételemet.

______________________                       _______________________

               Aláírás                                                                                  Dátum

_____________________           __________________

         Regényírás kezdete                          Regényírás vége

A szöveg Chris Baty „No Plot? No Problem! A Low-Stress, High Velocity Guide to Writing a Novel in 30 Days” című könyvéből származik. © 2004 Chronicle Books

Fordította: pobrediabla és Poggi

4-8 nap

Az elmúlt négy napban nem igazán volt időm feljönni, és leírni az aznapi eseményeket. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem is igazán lett volna mit, mert a munka mellet nem igazán jutott időm felmenni a magyar csapat hivatalos oldalára, ahol a chat összeköt minket. Két napja szinte semmit sem sikerült írnom. Nem azért, mert nem lett volna rá időm, csak úgy döntöttem, hogy kicsit pihentetem az elmém, és kiürítem a Radagas körüli gondolataimat, hogy kicsit frissebben ma újra neki tudjak ülni az írásnak. Természetesen azt remélve, hogy ezzel a készülő regényem javát szolgálom. Igaz így kicsit rontottam a saját és a magyar csapat átlagát, de igyekszem behozni a lemaradást, és segíteni a világuralmi törekvésünket.

Most nekiülök, és folytatom az írást, mert nagyjából 3.000 szavas lemaradásban vagyok a tervezettől. 

3. nap

Számomra véget ért a harmadik nap is. Úgy gondolom, hogy nagyon napot zártam. Ugyanis jelenleg 5.987 szónál tartok, ami azt kell, hogy mondjam nagyon jó. A mai nappal akkor lettem volna nagyon elégedett, ha legalább 5.100 szóig eljutok, mert akkor elmondhatom, hogy teljesítettem a napi normát, ráadásul tegnap nem volt valami jó napom, és kissé alul teljesítettem magam, ezért is nagy öröm számomra, hogy közel 6.000-nél járok már.

 Természetes a mai nap sem múlhatott el WW nélkül, méghozzá hármon is részt vettem. Valószínű, hogy ez is nagyban hozzájárult a mai napom sikerességének.

 Az elsőn Bettivel - 412 szó, és ezzel WW nyertes -, Szentekkel - 202 szó -, Wolfie-val - 374 szó - mérkőztem meg. Én 330 szóig jutottam. A másodikat toronymagasan sikerült megnyernem 505 leírt szóval. Akkor Poggi 305-ig, Norbi 257-ig, és a NaNoWriMo Poggira ruházott hatalmánál fogva Adde 304 helyett 305 szóig jutott. A harmadikon viszont a többiekhez képest a 435 szó kevésnek bizonyult, ugyanis Poggi 570- míg Adde 572 szóval zárt.

Ráadásul Poggi már közel 11.000 - sőt azóta már lehet meg is van neki - szónál jár, ami három nap alatt szerintem szép teljesítmény.

 Így harmadik nap után be kell vallanom, hogy A NaNoWriMo sokkal nehezebb, mint gondoltam. Élvezet írni, és nagyon társaságba keveredtem, de többször is úgy éreztem, hogy nem leszek képes teljesíteni a normát. Ráadásul ez még csak a harmadik nap, és sok van még hátra. Nem tudom mit tartogat számomra még ez a hónap, de remélem nem hagy cserben az ihlet. :)

1-2 nap

Úgy döntöttem, hogy amolyan élménybeszámoló félét fogok tartani erről a 30 napról, amit a NaNoWriMo jóvoltából regényírással töltök el. Meglátom, hogy mire is leszek képes, amikor időre kell írni egy megadott - az 50.000 szó semmikép sem nevezhető kevésnek - mennyiséget.

A tegnapi napom nagyon jó volt. Alig vártam, hogy reggel nekiüljek írni. A történet már meg volt a fejemben: Radagas földjén ismét felüti a fejét az "ősi gonosz", aki ellen a Tanács fel kell, hogy készüljön. Ez a regény arról fog szólni, hogy hőseim Anduras, Ordian ura és Onors királya, három kapitánya - Toran, Harkas, Dauros -, a Silasi Birodalom hercege, Atrias, Az elbukott főnixet új vezére, Daronad és Densair a nagy hatalmú mágus útra kelnek, hogy eljussanak a Tanács színe elé. Útjuk során harcolnak eddig ismeretlen teremtményekkel, kiderül, hogy talán van nagyobb veszély is a Nagyúrnál, félre kell tenniük az egymás iránti érzéseiket, melyek évszázadokkal nyúlik vissza, amikor Onors és Silas még hadban álltak egymással, és egyiküknek meg kell küzdenie belső démonaival.

A történet adott már csak az ihlet kell, hogy végigkísérjen ezalatt a harminc nap alatt. Szóval, tegnap megvolt az első NaNoWriMo-s WW-m, azaz szóháborúm - ha nevezhetem így. Poggival mértük össze korán reggel a  fantáziánkat, és 20 perc alatt sikerült is írnom 570 szót - amit azóta sem sikerült túlszárnyalnom. A második WW során már négyen voltunk, és ott 430-440 körüli szómennyiséggel a harmadik helyre kerültem. Így bő kér órahossza alatt végül közel 1.800 szót sikerült leírnom, ami kezdésnek nagyon jó volt.

Ma reggel ismét részt vettem két WW-n, ahol nem teljesítettem olyan jól, mint tegnap, de egyszer így is én voltam az, aki a legtöbbet írta. Azután rohangáltam ma össze-vissza, és csak az esti órákban kerülte laptop elé, de valahogy nem jött az ihlet. most 17:15-ös kezdéssel ismét egy WW szerencsés résztvevője lehettem, ahol nem másokkal, mint Poggival - ő nyert 341 szóval -, Szikrával - 295 szó -, SokNevuNorbi - 309 szó - "csaptam" össze. Én végül csak 280-ig jutottam 15 perc alatt, ami számomra semmiképpen sem nevezhető túl jónak.

Egyenlőre így állunk! Elkezdtük a regényírást, és a szóháborúkkal ösztönözzük is egymást, hogy minél többet írjunk.

Végre november

Eljött végre a várva várt november. Miért is vártam ennyire? Mert úgy döntöttem, hogy részt veszek a NaNoWriMo idei kiírásán. A dolog lényege annyi, hogy 30 nap alatt minimum 50.000 szavas - igen szó - regényt kell írni. 

A NaNoWriMo-nak köszönhetően részese vagyok egy nagyon jó közösségnek, és együtt írjuk a regényeinket.  Eközben a hivatalos oldalon folyamatosan ellenőrizzük, hogy is állunk a szavakkal.

Új hónap, és új kinézet. Lassan megtalálom azt a kinézet, ami tényleg elnyeri a tetszésemet, és egy darabig nem fogom zargatni.