2016. október 16., vasárnap

Helyzetjelentés

Az idő oly sebesen rohan, hogy nincs is alkalmam minden pillanatot megragadni az életemben és elmerülni bennük úgy és annyi ideig, ahogy én azt valóban szeretném.

Nem véletlen indítottam a fenti gondolatfoszlányommal ezt a bejegyzést, hiszen manapság azt sem igazán tudom, merre állok arccal. Már közel három hónapja megszületett a kisfiam, aki nem mellékesen szinte minden szabadidőm felett "uralkodik". Boldogabb nem is lehetnék, de sok egyéb másra, amit szeretnék, vagy amit kellene csinálnom nem is igazán jut időm.

Már nem is emlékszem, hogy említettem-e, de az írás mellett a másik hobbimnak is hódolok, mi a fotózás. Nem, nem tartom magam profinak és nem is hiszem, hogy valaha is az leszek, de számomra nem is arról szól. A fotózásnak és a megörökített pillanatoknak köszönhetően át tudok élni ismét olyan pillanatokat, amelyeket már talán el is feledtem. El tudok raktározni emlékeket, amelyeket, ha újra megnézek, akkor örömteli pillanatokat tudnak nekem okozni.

Ha valaki kíváncsi lenne a képeimre, akkor itt megtalálja őket:


Igen, az írással is igyekszem haladni, de... Inkább nem írok semmilyen kifogást vagy okokat. Sajnos lassan haladok.