Elmei szösszenetek 2.

Lassú, monoton ütemben tekerem a biciklimet, miközben a csillagokat kémlelem a felhőtlen égbolton, ahol a telihold ragyogása szinte magával ragad. Mégsem tudom átadni magam eme csodának, mert elmémben a múlt, jelen és jövő szövevényes gondolatai pusztító örvényként kavarognak, hogy olykor kiköpjön egy képet vagy a felszínre hozzon egy érzést, amely a bizonytalanság tűhegyes karmával mar bele a lelkem megfoghatatlan szellemébe, hogy megfertőzze tisztaságát, mely így kihat az érzéseimre, és mint egy sötét vászonra megálmodott rémalak úgy ránt a feneketlen mélységbe, ahol a fénytelen kitapinthatatlanság én magam vagyok.

Elmei szösszenetek 1.

Az Elmei szösszenetek egy sorozat, amelyben saját gondolataim egy-egy apró szösszenetét osztom meg itt mindenkivel.

                  

A megfejthetetlenség fényében próbálom meg papírra vetni gondolataimat, amelyek a nap minden órájában, minden percében és a percek minden áldott másodperceiben néha gomolygó ködként, de néha világos folyamként áramlanak bennem, és én, mint egy halász az apró halat, úgy fogok ki egy gondolatmenetet, majd egy tollat és egy darab papírt használok dekódolóként, hogy valami értelmeset tudjak végül írni, amelyet egyszer, talán másokkal is megoszthatok.

Lassan elmúlik a nyár

A nyár, mint múló pillanat röppent tovább idén is, és nekem elég kevés időm jutott arra, hogy ide vagy bárhova máshova írjak. Az idei nyárra lehet azt mondani, hogy az elmúlt évek egyik legjobb nyara volt számomra, de egyben a legrosszabb is. Ebben az évben az élet elég kemény dolgok elé állított, amit itt most nem részleteznék, mert sosem az volt ezzel a bloggal a célom, hogy a saját életemet apró mozzanatait tárjam az olvasók elé, hanem az írásaim közlésére hoztam létre. Az már máshova tartozik, hogy időközben létrejött a honlapom is, ami átvette a blognak az imént említett funkcióját.

Nyáron elég kevés volt az időm az írásra, mert mindig találtam egyéb elfoglaltságokat is a munka mellett. Ettől függetlenül augusztusban kicsit belehúztam, és sikerült is szépen gyarapítani a művem, olyannyira is, hogy már ott lebegett fölötte a befejezés ösztönző szelleme. Ámde, hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, egy operációs rendszer - és némi saját - hiba miatt elveszítettem mindent. Mennyivel könnyebb volt régen, amikor saját kézzel vetették elődeink papírra gondolataikat és történeteiket. Ott akadt egy-két elég kellemetlen napom emiatt, de nem adtam fel. Szerencsére megtaláltam a regényem szereplőinek a jellemzését és némi helyszínleírást is, emellett volt nyomtatott verzióm is Corsek történetéről, így nem kellett teljesen előröl kezdenem mindent, de hosszú hónapok munkája veszett kárba. Ezért most ismét elkezdtem írni, de számomra érezhetően megváltozott a történet menete.

Ugyancsak nagy öröm volt, amikor Csuka Viktor közölte velem, hogy elkészült a könyv borítójával. Nekem nagyon elnyerte tetszésem és legszívesebben megmutattam volna mindenkinek, de mégis sikerült ezt a késztetésem lebirkózni. Legyen az majd meglepetés.

Most új dolgok előtt állok, aminek köszönhetően nem tudom, mire mennyi időm jut, de igyekszem félretenni mindent, hogy csak az írásra tudjak koncentrálni, mert be kell vallanom, van mit behoznom.