Tavaszi zápor

Tavaszi zápor

Csak nézek ki a nyitott ablakon,

Kint hullik az eső oly nagyon.

A szél vadul fújja a lombokat, 

S a zápor lemossa a poros utat.

Mennydörög, hangosan robajlik,

S az eső csendben, lágyan hullik.

Szürke felhők kúsznak az égen,

A villám átszaggatja sárga fényben.

Friss, hűvös levegő simítja arcom, 

Oly jó érzés, én csak hagyom.

Még bámulok ki a nyitott ablakon,

A tomboló vihar hangját hallgatom. 

2011-05-31

A meghiúsult terv befejező két része

Végre ma sikerült időt szakítanom arra, hogy elkezdjem A meghiúsult terv soron következő részének a megírását. Eredetileg 5 részesre terveztem a sorozatot - és annyi is lesz -, de most úgy döntöttem, hogy az utolsó két részt egyben fogom feltölteni az oldalra. Valamiért úgy érzem, hogy nem szeretném szétszedni ezt a két részt, mert a cselekmények úgy alakulnak, hogy sokkal élvezhetőbb lesz egyben.

Ma sikerült átgondolnom az egészet, és két nagy csatajelenetet megírnom. Így végre papírra, illetve képzeletbeli papírra vetettem az egyik főszereplő - Corsek, Keron, Triston, Kroson és Amphion - utolsó, de szerintem igen nagy volumenű csatáját.

Emellett a történet befejezésében fény derül egy áruló kilétére, és egy titokra is. Végezetül pedig hőseink megküzdenek a mágussal; Sevriussal. 

A befejező két rész várhatóan július elején kerül fel a honlapra.

Becsület és bizalom!

Becsület és bizalom!

Becsület és bizalom,
E kettőt adhatom.
S nem kérek egyebet,
Csak életet, s kegyelmet.

Becsület és bizalom,
E szavakat koptatom.
De nem üres beszéd ez,
Talán te is megérted.

Becsület és bizalom.
Soha meg nem tagadom.
Ez az én életem,
Csakis ezzel létezem!

2011-05-08

Vad románc

Ezt a kis dalszöveget azért töltöttem fel, mert kellemes emlékek fűznek hozzá. Úgy három évvel ezelőtt együtt dolgoztam egy sráccal, aki egy most befutó együttes tagja. Nem áll szándékomban sem az együttest, sem az illetőt megnevezni. A történet annyi, hogy olvasott néhány versemet, és beszélgettünk arról, hogy összehozhatnánk egy közös dalt. Többször is előfordult, hogy behozta a gitárját a munkahelyre, és ha volt egy kis szabadidőnk, akkor zenélt nekünk. Egyik este gitározott nekem egy dallamot, amit én telefonra rögzítettem, és megbeszéltük, hogy arra a dallamra írok egy dalszöveget. Kérdeztem tőle, hogy miről szóljon. Végül megegyeztünk, hogy - manapság szokásosnak nevezhető -, tengerpartos, szerelmes dalszöveg lesz. Ezután hazaértem, és meghallgattam a dallamot néhányszor. Majd bő 6-7 perc alatt megszületett a lenti dalszöveg. Igaz másnap még javítottam kicsit rajta.
Ha egyszer lesz nekem is időm, és neki is a mostani elfoglaltsága mellett, akkor felvesszük, és megosztom mindenkivel dallam együtt. Addig is, itt a dalszöveg:

Vad románc

Elmúlt már rég az a nyár,
Egy tengerparti vad románc,
Mikor két szerelmes egymásra talált.

Mikor két szív együtt dobbant,
Mikor az érzés lángra lobbant,
És ez a vágy bennünk el nem múlik már.

Refr.:

Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

Vad vággyal teli éjszakák,
El nem múló csók csaták,
Most is érzem a sós tenger ízét.

Mikor a hold fénye körbefont,
És a hűvös szellő átkarolt,
Még látom a tengerpart színét.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

De véget ért a vad románc,
A felkelő nap hajnalán,
És a két szerelmes már külön úton jár.

Soha nem látom már őt talán,
De az emléke még rám talál,
És újra lobban szívemben a vágy.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

Álom

Álom

Csalafinta álmom volt az éjjel,
Hozzád szálltam el a széllel.
Ott feküdtem melletted,
S csendben valamit súgtam neked.

Nem emlékszem, mit mondtam,
De az arcodra mosolyt csaltam.
Majd szertefoszlott az álomkép,
Mert a reggel csendben elért.

Azóta furcsa érzés kerülget,
Az én szívem is megenyhülhet.
Kemény jellem, vasakarat.
Ám egy álom mindent felforgat.

Ezért ma éjjel is megkereslek,
Megtudjam, mit súgtam neked.
S ha megtudom, ígérem, elmondom,
Hogy lássam a mosolyt az arcodon.

2011-01-24

Néma a világ

Ezt a versek Weisz Fanni ihlette!

Néma a világ

Néma a világ, hangtalan, csendes.
Néma a szó, mi az ajkakon repdes.
Nincsenek hangok, fület melengetők,
És nincsenek szavak, lágyan zengők.

Néma a világ, halk és kósza.
Néma a szó, mert nem ajak mi fonja.
Néma, mert nem száj mi mondja,
Hanem a kéz mi megformálja.

Néma a világ, mert így született.
Néma a szó, mert közben elveszett.
Nem hallja, mit mi hallunk,
És nem úgy mondja, mit mi mondunk.

Néma a világ, de így is egész.
Néma a szó, de így is oly szép.
Csak halk, de így is teljes.
Csendes, de mégis lelkes.

2010-12-05

Írás

Írás

Úgy 16 lehettem, mikor először írni kezdtem.
Ostoba gyerek fejjel nagyon szerelmes lettem.
S nem jöttek a szavak, a hangom is elapadt.
Mit mondani akartam a torkomon lent ragadt.
Szánalmas volt az egész, mert kullogtam én némán.
Nem értettem meg, hogy miért viselkedek ilyen bénán.
Ekkor ragadtam tollat, és egy darab papír fecnit,
S kiírtam magamból, mi belülről úgy feszít.
Célt nem ért az egész, csak emlék lett belőle.
Azóta visszanézve, tudom ez keltett életre.
Ez adott nekem erőt, erőt arra, hogy írjak,
Éljem tovább az életem, és mindent kibírjak.

Mit leírok itt, emlékként megmarad.
Ha olvasod, talán téged is elragad.
Igazak a szavak, a hangok, az ütemek,
Belőlem jön, és átadom most neked.
Mit leírok itt, szárnyra kel a széllel,

Hallgasd csendben, talán rád talál egy éjjel.

Lassan múltak az évek, és nem írtam szinte semmit,
Ekkor találkoztam vele, ki az életembe színt vitt.
Ismét írni kezdtem, az érzésekről és rólam,
Magamról, mit gondoltam, leírtam néhány sorban.
Az érzés sajnos elszállt, s vele minden remény,
A remény arra, hogy nem maradok ilyen kemény.
De megmaradok ilyennek, bárki bármit mond én legyintek.
Nem szégyellem magam, hisz nem gyötörnek már rémképek.
Most ismét írni kezdtem, mert rátaláltam magamra,
Gondolatok, érzések, mind megformálom szavakba.
Érezd te is mit alkotok, s talán velem hallhatod,
Hogy mit mondanak benned is legbelül a sóhajok.

2011-01-07

Magyarország szép hazám

Magyarország szép hazám

Magyarország szép hazám.
Féltő tekintettel nézek rád.
Csak egy vagyok a milliónyi emberből,
Ki úgy félt téged ettől a rendszertől.

Egykor kardok s ágyúk okoztak sebeket.
Ma a politika, ami nem ismer kegyelmet.
Egykor más nép volt az ellenség és néhány áruló.

Ma belülről mar az önkény, hazugság és a korrupció.

Fáj ezt látnom, és még rosszabb megélnem,
Hogy csak múlt az, amit tanultam, hittem és reméltem.
Nem leszek forradalmár sem szabadságharcos.

Csak az, aki erről verset ír most.

Vannak még hithű hazafiak és olyan emberek,
Kik ápolják, s őrzik emlékét a nagy Magyar nemzetnek.
Kiknek ereiben ősi Magyar vér folyik.
Kik hiszik a jövő szebb lesz és jobbá változik.

2010.10.30.

Szeretnék

Szeretnék

Mint a hajnali szél szeretnék a szobádba belopózni,
a ruhád alá be-be bújni,
a tested cirógatni.

Mint a lágy szellő szeretnélek átölelni,
mindened simogatni,
az illatod magamba szívni.

Mint a nyári eső szeretnék rád hullani,
a fájdalmad mind lemosni,
az ajkad megcsókolni.

Mint a nap fénye szeretnék hozzád bújni,
életed bevilágítani,
reggelente visszatérni.

2003.04.19.

Az élvezet?

Az élvezet?

Az élvezet? Kérdezed.
Meg nem tudod, még át nem éled.
Szerelmes percek,

Összeolvadt testek.

Sötét van, halk hangok,
El nem mondható sóhajok.
Majd csend. Ez az őrület pereme.
Pillanatok gyönyörű termése.

Ennyi volt, semmi több.
Fáradtság, boldogság és a csönd.
Pihenni kell. Most már muszáj.
Nehéz testtel aludni már.

Boldogság az és gyönyör.
Egy percig tartó tömör
Élvezet. Ez elvezet oda,
Ami olyan, mint egy csoda.

Ez mind a szerelem.
Ez mind kell nekem.
Most már tudod mi az élvezet.
Többé már te sem kérdezed.

2001

Merengés

Merengés

S midőn élet, s midőn halál,
Úgy, hogy minden embert megtalál.
S midőn jó, s midőn rossz,

 Úgy, hogy mindenkiben ott az angyal és ott a gonosz.

S midőn boldogság, s midőn szenvedés,
Úgy, hogy mindenhol ott a bőség és ott az éhezés.
S midőn fájdalom, s midőn szerelem,
Úgy, hogy az egyiket fájlalom, a másik a végzetem.

2003.07.08

Andalin Krónikák

Ez a történet novellának indult, de úgy döntöttem, hogy megérdemli, hogy egy rövidebb regény szülessen belőle.

A történet az Észak- és Dél-Radagast összekötő sivatagban játszódik. Andalin felbéreli egy mágus, hogy vigye el őt és társait a Holtak városának nevezett Abandunba. Az út során Andalinnak szembe kell szállnia homokviharral, a Sivatag patkányaival, mindeközben felszínre törnek rejtett képességei. Azt viszont senki sem tudja, hogy mit rejt a Holtak városa!

A halál tánca

Corsek Dranom neve Radagas-szerte egyet jelent a halállal. Ő volt a Silasi Birodalom Norja és a király jobb keze, de elárulták. Most pedig menekülnie kell. Kitaszított lett, akinek a halál az árnyéka.

A könyv megjelent 2012-ben
Kiadó: Publio Kiadó Kft.
Kedvcsináló: Klikk
Megrendelés: Klikk

Kamarilla

A Kamarilla egy novella sorozatnak indult 2010-ben, de végül úgy döntöttem, hogy rövidebb regény formájában fejezem be. Az egész regényt nagyjából 150-180 oldalasra tervezem.
A történet már szinte teljesen megvan, de a vége még csak vázlat formájában. Emellett próbálom átírni az egészet, hogy sokkal élvezhetőbb legyen.


A történet Jason Stead magánnyomozóról szól, akinek egy reggel fenekestül felfordul az élete, és amiről addig azt hitte, hogy nem is létezik, kiderül, hogy az élete szerves része. Felbukkannak ismeretlen lények, egy ősi gonosz és egy rend. Rájön, hogy a múltja sötét titkokat rejt, ami évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Végül pedig megjelenik a Kamarilla!

Radagas

Jelenleg négy fejezet van készen, de még azok is javításra szorulnak. Ezek mellett másik négy fejezetnek megvannak a jegyzetei és vázlatai.

Maga a történet az első Nagy háború után játszódik 20 évvel. Andalin a nagy mágus, és a Tanács volt vezetőjének a fia bajba kerül, ezért Anduras maga mellé veszi és harcossá neveli, hogy fel tudjon készülni a közelgő háborúra.