Vad románc

Ezt a kis dalszöveget azért töltöttem fel, mert kellemes emlékek fűznek hozzá. Úgy három évvel ezelőtt együtt dolgoztam egy sráccal, aki egy most befutó együttes tagja. Nem áll szándékomban sem az együttest, sem az illetőt megnevezni. A történet annyi, hogy olvasott néhány versemet, és beszélgettünk arról, hogy összehozhatnánk egy közös dalt. Többször is előfordult, hogy behozta a gitárját a munkahelyre, és ha volt egy kis szabadidőnk, akkor zenélt nekünk. Egyik este gitározott nekem egy dallamot, amit én telefonra rögzítettem, és megbeszéltük, hogy arra a dallamra írok egy dalszöveget. Kérdeztem tőle, hogy miről szóljon. Végül megegyeztünk, hogy - manapság szokásosnak nevezhető -, tengerpartos, szerelmes dalszöveg lesz. Ezután hazaértem, és meghallgattam a dallamot néhányszor. Majd bő 6-7 perc alatt megszületett a lenti dalszöveg. Igaz másnap még javítottam kicsit rajta.
Ha egyszer lesz nekem is időm, és neki is a mostani elfoglaltsága mellett, akkor felvesszük, és megosztom mindenkivel dallam együtt. Addig is, itt a dalszöveg:

Vad románc

Elmúlt már rég az a nyár,
Egy tengerparti vad románc,
Mikor két szerelmes egymásra talált.

Mikor két szív együtt dobbant,
Mikor az érzés lángra lobbant,
És ez a vágy bennünk el nem múlik már.

Refr.:

Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

Vad vággyal teli éjszakák,
El nem múló csók csaták,
Most is érzem a sós tenger ízét.

Mikor a hold fénye körbefont,
És a hűvös szellő átkarolt,
Még látom a tengerpart színét.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!

De véget ért a vad románc,
A felkelő nap hajnalán,
És a két szerelmes már külön úton jár.

Soha nem látom már őt talán,
De az emléke még rám talál,
És újra lobban szívemben a vágy.

Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!