2012. október 2., kedd

Elmei szösszenetek 3.

Az együtt töltött éjszaka után az illata beivódott a szobám minden egyes szegletébe, és végigkísérte a napom. Mindenhol azt a finom, édes illatot éreztem, de a lüktető város bűze lassan kiűzte belőlem, mintha csak egy démon lett volna, amely ismét meg akarta fertőzni a szívem, de a való világ elnyomta az apró csápokat, amelyek ontották belém a hamisság érzését, de hazaérvén a valóság aprólékos munkája, mint egy látomás úgy foszlott szét, és ringatott álomvilágba az illat, amely megnyugvást hozott számomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése