1-2 nap

Úgy döntöttem, hogy amolyan élménybeszámoló félét fogok tartani erről a 30 napról, amit a NaNoWriMo jóvoltából regényírással töltök el. Meglátom, hogy mire is leszek képes, amikor időre kell írni egy megadott - az 50.000 szó semmikép sem nevezhető kevésnek - mennyiséget.

A tegnapi napom nagyon jó volt. Alig vártam, hogy reggel nekiüljek írni. A történet már meg volt a fejemben: Radagas földjén ismét felüti a fejét az "ősi gonosz", aki ellen a Tanács fel kell, hogy készüljön. Ez a regény arról fog szólni, hogy hőseim Anduras, Ordian ura és Onors királya, három kapitánya - Toran, Harkas, Dauros -, a Silasi Birodalom hercege, Atrias, Az elbukott főnixet új vezére, Daronad és Densair a nagy hatalmú mágus útra kelnek, hogy eljussanak a Tanács színe elé. Útjuk során harcolnak eddig ismeretlen teremtményekkel, kiderül, hogy talán van nagyobb veszély is a Nagyúrnál, félre kell tenniük az egymás iránti érzéseiket, melyek évszázadokkal nyúlik vissza, amikor Onors és Silas még hadban álltak egymással, és egyiküknek meg kell küzdenie belső démonaival.

A történet adott már csak az ihlet kell, hogy végigkísérjen ezalatt a harminc nap alatt. Szóval, tegnap megvolt az első NaNoWriMo-s WW-m, azaz szóháborúm - ha nevezhetem így. Poggival mértük össze korán reggel a  fantáziánkat, és 20 perc alatt sikerült is írnom 570 szót - amit azóta sem sikerült túlszárnyalnom. A második WW során már négyen voltunk, és ott 430-440 körüli szómennyiséggel a harmadik helyre kerültem. Így bő kér órahossza alatt végül közel 1.800 szót sikerült leírnom, ami kezdésnek nagyon jó volt.

Ma reggel ismét részt vettem két WW-n, ahol nem teljesítettem olyan jól, mint tegnap, de egyszer így is én voltam az, aki a legtöbbet írta. Azután rohangáltam ma össze-vissza, és csak az esti órákban kerülte laptop elé, de valahogy nem jött az ihlet. most 17:15-ös kezdéssel ismét egy WW szerencsés résztvevője lehettem, ahol nem másokkal, mint Poggival - ő nyert 341 szóval -, Szikrával - 295 szó -, SokNevuNorbi - 309 szó - "csaptam" össze. Én végül csak 280-ig jutottam 15 perc alatt, ami számomra semmiképpen sem nevezhető túl jónak.

Egyenlőre így állunk! Elkezdtük a regényírást, és a szóháborúkkal ösztönözzük is egymást, hogy minél többet írjunk.

Végre november

Eljött végre a várva várt november. Miért is vártam ennyire? Mert úgy döntöttem, hogy részt veszek a NaNoWriMo idei kiírásán. A dolog lényege annyi, hogy 30 nap alatt minimum 50.000 szavas - igen szó - regényt kell írni. 

A NaNoWriMo-nak köszönhetően részese vagyok egy nagyon jó közösségnek, és együtt írjuk a regényeinket.  Eközben a hivatalos oldalon folyamatosan ellenőrizzük, hogy is állunk a szavakkal.

Új hónap, és új kinézet. Lassan megtalálom azt a kinézet, ami tényleg elnyeri a tetszésemet, és egy darabig nem fogom zargatni.

Stephen King: Az írásról

Mielőtt belefognék a könyv értékelésébe – ha nevezhetem így -, el szeretném mesélni, miként is jött a gondolat, hogy el kellene olvasnom.
A történet nagyon egyszerű és rövid: Amatőr írónak vallom magam, akinek nagyon sokat kell még tanulnia. Az elmúlt két évben kezdtem csak el komolyabban foglalkozni az írással, és rá kellett jönnöm, hogy komoly hiányosságaim vannak. Van egy regényem, amit, ha Stephen King elmélete szerint nézem, akkor az első vázlati állapotban van. Vagyis van még rajta mit csiszolni. Múlt héten láttam egy felhívást, hogy kéziratoknak fogadják az első tízezer karakterét, és ha megfelel, akkor felkerül a kiadó honlapjára. Végül pedig, lesznek olyan művek, melyeket e-book formájában kiadnak.
Arra gondoltam, hogy ez egy nagyszerű lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Elküldtem a kért mennyiséget a kiadónak, ahonnan másnap jött is a válasz:

„Kedves Andrew!

Elolvastam a részletet. Felidézte a Cherubion-könyvek feelingjét. :)
A nyelv viszonylag jó, bár vannak benne klisés kifejezések. A probléma a dramaturgiai érzék hiánya. Élettelen a szöveg, nem adja a át a helyzet keltette feszültséget. Sajnálom, de korainak találom a publikációt.”

Az első sor nagy büszkeséggel töltött el, és a többi elolvasása után is úgy éreztem, hogy jó úton járok. Volt egy-két tanács, és a levél végén, hogy magyarul számos írással kapcsolatos könyv található. Az első említett könyv: Stephen King: Az írásról
Így kezdődött a könyv utána hajszám, és itt kezdődött a történet, amelynek a végére többet tanultam, mint az elmúlt két évben összesen.
Azt azért leszögezném, hogy nem elemezni szeretném a könyvet, csak egyszerűen véleményt írok róla. Aminek következtében talán másnak is megjön a kedve az elolvasásához. Nekem „Az írásról” teljes példányát sikerült megszereznem. A könyv végén ugyanis kiderül, hogy van egy rövidített változat is, amiből kimaradt az önéletrajzi rész. Ha valaki csak a rövidebb változatot szeretné elolvasni, hatalmas hibát követ el. Végtére is ez a könyv úgy egész, ahogy van, és az önéletrajz sokszor nagyon mulatságosra sikerült a maga olykor nyers, ellentmondást nem tűrő stílusával.
Ami igen megnyerő nekem, hogy a könyv olvasása alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy rám akarná beszélni az általa helyesnek vélt könyvírási módszert. Sőt, többször is említi, hogy ez neki bevált, de az olvasónak nem biztos. Nem akar írót faragni senkiből, hiszen nem is lehet, mégis elhisszük, hogy igaza van.
A könyv második részében, már szinte csak az írásról olvashatunk. Találunk ott tippeket, feladatot, javaslatokat, végül egy nyers munkát, aminél Stephen King becsukta az ajtót, és írt egy ruhátlan történetet. Majd ezt a történetet elkezdte felöltöztetni, és a szemünk előtt lesz jobb, és sokkal olvashatóbb az egész.
Én egy lassú olvasó vagyok, de az „Az írásról” annyira magával ragadott, hogy a 286 oldalt elolvastam két nap alatt, miközben mind a két nap tizenkét órát dolgoztam. Közben úgy éreztem, hogy minden sorral tanulok valamit.
Kiknek ajánlanám ezt a könyvet? Ajánlom azoknak, akik szeretnek olvasni. Azoknak is ajánlom, akik szeretnek írni, és úgy érzik, hogy hasznos tanácsokkal talán tudnának még fejlődni. Azoknak főként ajánlom, akik azt hiszik, hogy ők jók. Biztos vagyok benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek változik valamennyit a véleménye.
Végezetül egy idézettel zárnék, amit könyvben olvastam: „Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.”

Büszkeséggel eltöltve

Nagyon fiatal voltam, amikor először rászántam magam, hogy írok egy verset. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy sikerül, hanem azért, mert addig először nem tudtam valakinek kifejezni az érzéseimet. Ennek már tizenegy éve. Azóta számtalan verset írtam, de sosem gondoltam arra, hogy ezt megmutassam másoknak is.
 Középiskolában megismerkedtem a szerepjátékokkal, és éveken keresztül játszottam egy kreált karakterrel, egy kitalált világban. Engem már akkor is jobban érdekelt, hogy én mesélhessek. Szívesebben találtam ki történeteket, kreáltam karaktereket, és vezettem a többi játékost a képzelet útján.   

 Ahogy idősödtem, és kicsit komolyodtam is elkezdtek érdekelni a könyvek. Főleg J. R. R. Tolkien világa ragadott magával. Ekkor kitaláltam, hogy én is megpróbálok írni, de sosem volt hozzá elég kitartásom. Lassan gyarapodott a kis regény, de nem értem mind a mai napig a végére.

 Jó két évvel ezelőtt néhány barátom unszolására elkezdtem novellákat írni. Eleinte csak nekik írtam, hogy szórakoztassam őket. Ők lelkesek voltak, aminek köszönhetően én is. Egy idő után rájöttem, hogy van hova fejlődnöm, mind helyesírásilag, mind pedig, mint író. Ezért idén már nem az volt a lényeg, hogy minél többet írjak, hanem sokkal inkább a nyelvi helyesség, a kidolgozottság, és az élmények javítása.

 Be kell vallanom, hogy nem volt könnyű dolgom. Sokat olvastam az interneten, hogy talán találok olyan dolgokat, amiknek köszönhetően fejlődhetek. Regisztráltam különböző honlapokra, ahol az amatőr írók megoszthatják a műveiket a nagyvilággal, és a tapasztaltabb szerkesztők pedig kielemzik az írásaikat. Sajnos hiába vártam, hogy valaki elemezzen, és segítsen a "helyes útra terelni". Igazából nem kaptam semmilyen segítséget. Végül egy hölgy leírta nekem az egyik novellámban vétett hibáimat, aminek köszönhetően sikerült egy sokkal élvezetesebb írást létrehozni. Ezután minden írásomat lektorált, és neki köszönhetően én is nagyon sokat fejlődtem, mert elmagyarázta a hibáimat, amikre ezután sokkal jobban odafigyeltem.

 Ekkor már bátrabban nézegettem a pályázatokat, hogy láthassam mire is vagyok képes. Végül augusztusban jelentkeztem a HoldfényCon által kiírt pályázatra, ahol a "Csata a ködben" című novellám bekerült a legjobb közé. Végül nem lett dobogós, de így is nagyon büszke vagyok az eredményre.

 Ezután ugyancsak augusztusban egy nagy meglepetés ért. A Share Your Art szerkesztői elindították az Árcc folyóiratot, és megkerestek, hogy a "Végtelen út" című novellám lenne a szeptemberi számban a hónap novellája, ha én is beleegyezek. A mű közlése mellett egy rövid interjú és egy kis értékelés is olvasható lenne. Én hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, és örültem, mert ez egyfajta elismerés, ami számomra azt jelenti, hogy mások szerint is jó, amit csinálok. Ezek mellett pedig - ha ez nem lett volna elég - az "Özönvíz" című versem is bekerült az Árcc folyóirat szeptemberi számába.

Úgy gondolom, hogy egy amatőr írónak vagy költőnek nem is kell ezeknél sokkal nagyobb elismerés. Én nem azért írok, hogy díjakat vagy pályázatokat nyerjek. Hanem azért, hogy az írásaimmal az embereket szórakoztassam, mert, ha nekik tetszik, amit én csinálok, akkor úgy érzem, hogy hasznos tagja vagyok az emberiségnek. Mindezek mellet mégis nagyon jól esnek a pozitív visszajelzésék, a kritikák és az elismerések. Ezek azok, amik éreztetik velem, hogy van értelme annak, amit csinálok, és ha nem is vagyok még jó, de haladok egy úton, ami most úgy tűnik, hogy az én sárga köves utam.

Mosolyogj

A mai napon beszélgettem egy nagyon kedves hölgy ismerősömmel, és ez jutott az eszembe róla.

Mosolyogj

Mosolyogj, mert a mosolyod szép dolog.

Mosolyogj, mert a mosolyod beragyog.

Mosolyogj, mert az arcod így csodaszép.

Mosolyogj, mert a mosolyod csendben hív.

Mosolyogj, mert én erre kérlek.

Mosolyogj, mert mosolyogva szép az élet.

Mosolyogj, mert a mosolyod napfényt hoz.

Mosolyogj, mert te így ragyogsz!

2011-08-30

Kalóz verseny: TOP 10

Mint említettem jelentkeztem egy pályázatra egy újonnan írt novellámmal, melynek a címe: Csata a ködben.

A mai napon a HoldfényCon kihirdette a zsűri által a legjobb 10-nek vélt novellát. Nagy örömömre az én novellám is bekerült ezek közé. Most jön a közönség, ugyanis az olvasók dönthetik el, hogy melyik lesz a három dobogós írás.

Aki szeretné elolvasni a novellám az itt megteheti: Csata a ködben

Akinek tetszik és szeretne szavazni a novellámra az itt megteheti: Szavazás

Szavazás vége: 2011.08.24. éjfél

Kedves Olvasóim

Az elmúlt időszakban nem töltöttem fel semmit a blogra, de ez nem jelenti azt, hogy nem is írok. Kicsit komolyabban nekiláttam A halál tánca című novella sorozat átírásának. Eredetileg csak egy-két helyen szerettem volna változtatni az eredeti íráson, de időközben új szereplőkkel és eseményekkel gazdagodott a történet. A történet végét pedig kicsit megcsavartam, hogy a vége ne csak egy rövidebb összecsapás legyen, hanem fordulatos és izgalmas.

Ezen kívül írtam a HoldfényCon pályázatára is, ami nem kis újdonsággal szolgált számomra. Ugyanis a pályázatra egy kalózos történetet kellett írni - bár nem volt kötelező -, ami tőlem jelenleg elég távol áll. Ezért tanulmányoztam a kalózokat, a hajókat és sok mást is, ami ezekkel kapcsolatos. Végül megszületett a novella és várom az eredményt.