Mennyire magyar a Halloween? – Egy ünnep, ami nálunk is otthonra talált🎃

Az utóbbi években minden október végén fellángol a vita: „Mi közünk nekünk ehhez az amerikai ünnephez?” – hallani gyakran, miközben a gyerekek már lelkesen készítik a jelmezeiket, a boltok narancs-fekete díszbe borulnak, és a tökfaragó kések előkerülnek a fiókból, de vajon tényleg idegen számunkra a Halloween, vagy csak más néven, más formában már régóta itt él velünk?

Mielőtt belekezdenék a véleményem tényleges kifejtésébe, el kell mondanom: én személy szerint kedvelem a Halloweent. Miért? Jó kérdés. Talán nem is tudnék rá egyértelmű, racionális választ adni, egyszerűen csak van benne valami különleges, ami minden évben megfog.

A gyökerek mélyebben nyúlnak, mint hinnénk

A Halloween eredete nem Amerikából, hanem a kelta Samhain ünnepből származik, amely a nyár végét, az új év kezdetét és a holtakra való emlékezést jelölte. A kelták hite szerint ilyenkor a szellemek világa és az élők világa közötti határ elvékonyodik, ezért gyújtottak tüzeket és öltöttek maszkokat, hogy elűzzék a rossz szellemeket.

Ha ezt a gondolatot közelebbről megnézzük, meglepően hasonlít a magyar Mindenszentek és Halottak napja hagyományaihoz. Mi is mécseseket gyújtunk, virágot viszünk a sírokra, emlékezünk az elhunytakra, csak nálunk a megemlékezés csendesebb, bensőségesebb formát öltött.

A különbség tehát nem a lényegben, hanem a kifejezés módjában van. Míg Amerikában a Halloween inkább az élet és a játék ünnepe, addig nálunk a gyász és a tisztelet kap hangsúlyt, de a kettő nem zárja ki egymást.

Magyar szokások, modern köntösben

Az, hogy ma egyre több magyar gyerek jár „csokit vagy csalunk” jeligével házról házra, vagy hogy a városokban Halloween-bulik és tökfesztiválok színesítik az őszt, nem a hagyományaink elárulása.

Inkább annak a jele, hogy a közösség új formákat keres az ünneplésre.

A Mindenszentek és a Halottak napja inkább megemlékezés, szomorkásabb köntösben, de miért kellene ennek feltétlenül szomorúnak lennie? Tegnap például én is elmentem a gyerkőcökkel Ópusztaszerre, az éjszakai labirintusba, ami fantasztikus élményt nyújtott mindannyiunk számára. Ettől függetlenül mi is gyertyát gyújtunk és megemlékezünk azokról, akik már nincsenek velünk.

A Halloween tehát nem a Mindenszentek helyett jött, hanem mellé. Egy játékos, közösségi élmény, ahol a félelem és a humor kéz a kézben jár. A tökfaragás, a jelmezek és a misztikus hangulat nem idegen a magyar kultúrától sem. Gondoljunk csak a népi babonákra, a falusi hagyományokra, ahol szintén hittek a „visszatérő lelkekben” és a természetfelettiben.

Valójában a Halloween egy nemzetközi közös nyelv, amellyel az emberek világszerte kapcsolatot teremtenek, legyen szó gyerekekről, fiatalokról vagy családokról.

A lényeg: az emlékezés és az élet szeretete

Akár mécses mellett emlékezünk, akár jelmezben nevetünk, mindkettő ugyanarról szól: az élet és halál közötti kapcsolatról, arról, hogy a múlt és a jelen nem választható el egymástól.

A Halloween hazánkban is megtalálta a helyét, csak épp magyar módra.

Egyesek számára egy vidám, őszi ünnep; másoknak alkalom az emlékezésre és sokaknak mindkettő.

És talán éppen ez a legszebb benne: nem az számít, honnan jött, hanem hogy mit jelent nekünk ma.

Zárszóként

A Halloween nem „import ünnep”, hanem a modern világ egyik közös rituáléja, amelyben mi, magyarok is megtalálhatjuk a saját hangunkat. Ahogy a mécsesek fénye átragyog a temetők csendjén, úgy világítanak a töklámpások is. Másképp, de ugyanazért: hogy emlékezzünk, és közben egy kicsit élni is merjünk.