Évekkel ezelőtt megismerkedtem egy emberrel, méghozzá egy online játékon keresztül. Mint kiderült, nem vagyunk szomszédok, de skype-on keresztül folyamatosan beszélgettünk szinte minden nap. Volt, hogy csak néhány percet, de akár órákat is, miközben együtt játszottunk különböző online játékokon. Én is és ő is szervezett be barátokat, hogy egy kisebb, de szoros közösséget alkotva érjük el céljainkat. Az biztos, hogy ő különleges ember volt, mert az elmúlt években rajta kívül egyetlen ilyen embert sem ismertem meg.
Ez alatt a néhány év alatt nem sokszor, de találkoztunk egymással. Hol én mentem hozzájuk, hol ők jöttek le hozzám. A mai napon van a születésnapom és felmentem a facebook oldalra, ahol a számos köszöntő mellett a baloldali képet pillantottam meg.
Peti szívinfarktust kapott néhány héttel ezelőtt. Kórházba kerül és onnan többé már nem jött ki, mert a tegnapi napon eltávozott közölünk.
Ezt számomra leírni is hihetetlenül nehéz, mert hiába a nagy távolság és hiába az a néhány találkozás, korkülönbség, de az egyik legjobb barátom volt. Számtalanszor elolvasta, amit írtam és kritizálta, ha úgy gondolta, szerinte nem jó. Olyannyira is megtetszett neki is az írás, hogy több novellát is írt, melyeket elküldött nekem, majd megosztotta az interneten. Ha én készültem egy pályázatra, akkor ő is kedvet kapott és próbára tette magát. Többször is összevesztünk, mert ő is akaratos ember volt, és ha nem stimmelt az elképzelésünk, akkor abból jó kis viták kerekedtek, de szerencsére sosem maradt harag utánuk. Most éppen arra készültünk, hogy eljönnek hozzám a családdal és a születésnapom alkalmában ő főz nekem valamit bográcsban, mert azt tudni kell, hogy szakács volt. Méghozzá jó szakács. Többször is osztott meg velem különféle recepteket.
Most mély ürességet érzek, mert elveszítettem valakit, aki már az éltem része volt, egy embert, aki megosztotta velem a véleményét, gondolatai, egy barátot, aki meghallgatott, akire lehetett számítani. A mai napig folyamatosan visszavártam, és minden egyes alkalommal, amikor megpillantottam a nevét, hogy bejelentkezett skype-ra felcsillant a reménysugár, hogy talán kiengedték a kórházból, talán ő az végre, de sajnos ez már nem fog megtörténni.
Úgy gondolom egy jó barátság kortól, távolságtól, nemtől független. Egyszerűen csak őszinte és egy életen át tart! Nyugodj békében, Peti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése