🤖 Amikor a robotporszívó lett a házvezetőm

Ma is van nagyjából 10-15 percem egy kis szösszenetre, ezért is írom ezt most le. Van az a pont, amikor
az ember rájön, hogy egyszerre túl sok szerepet próbál játszani. Ezzel napi szinten szembesülnöm kell, hiszen nekem is van egy főállásom, egy mellékállásom, közben próbálom vezetni és fejleszteni a kis közös vállalkozásunkat, az ABBAjándékboltot, mellette ott a párom, két szuper gyerkőcöm, és a halak, akik néha már csak rezignáltan nézik, mikor jutok oda a vízcseréig.

Ha mindez nem lenne elég, próbálom befejezni a regényemet, miközben az egyéb történetek is folyamatosan kavarognak a fejemben, ja, és ezt a blogot is igyekszem életben tartani. Szóval mondhatni, a nap 24 órája már rég el van adva. Mondhatni, még kevés is.

Aztán egy nap beállított hozzám egy ügyfelem, vásárolt egy készüléket, amihez ajándékba járt egy robotporszívó, de fogalmam sincs, hogy miért, semmi érdeklődést nem mutatott irányába. Pontosan ezért is ajánlottam fel neki, hogy ha már számára ennyire haszontalak, akkor én megveszem tőle. Nem is kellett győzködnöm. Mind a ketten jól jártunk. Legalább is nagyon bíztam benne. Mondhatni, egy impulzusvásárlás volt. Gondolom, nem én vagyok ezzel az egyetlen ember. 

Azóta ez a kis szerkezet az új legjobb kollégám. Nem kér fizetést, nem panaszkodik, ha hosszú a nap, és ha bekapcsolom, többet dolgozik, mint én egy esős hétfő reggel. Kis túlzással ugyan. Igaz, néha megtámadja a függönyt vagy elakad a szőnyeg sarkában, de hát… senki sem tökéletes.

És ami a legjobb: imádom. Én egyébként is az a fajta ember vagyok, aki szereti a fejlődést. A mesterséges intelligencia fejlődését és változatait napi szinten követem, és ahol csak tudom használom is. Szóval nem áll távol tőlem a dolog, de engem is meglepett, milyen ügyes kis szerkezet ez a Robi, ahogy a kicsik nevezik. Szótlanul segít rendet tenni a káoszban, és higgyétek el, néha nálunk ez nem kis teljesítmény.

Most már csak azon gondolkodom, mikor találják fel a „robotfőző–mosó–gyereket-időben-indító–blogbejegyzést-író” verziót… mert arra is előfizetnék. De addig is: ha valaki betér hozzánk, és halk zümmögést hall a háttérből – ne ijedjen meg. Az csak a munkatársam… épp túlórázik.

Mennyire magyar a Halloween? – Egy ünnep, ami nálunk is otthonra talált🎃

Az utóbbi években minden október végén fellángol a vita: „Mi közünk nekünk ehhez az amerikai ünnephez?” – hallani gyakran, miközben a gyerekek már lelkesen készítik a jelmezeiket, a boltok narancs-fekete díszbe borulnak, és a tökfaragó kések előkerülnek a fiókból, de vajon tényleg idegen számunkra a Halloween, vagy csak más néven, más formában már régóta itt él velünk?

Mielőtt belekezdenék a véleményem tényleges kifejtésébe, el kell mondanom: én személy szerint kedvelem a Halloweent. Miért? Jó kérdés. Talán nem is tudnék rá egyértelmű, racionális választ adni, egyszerűen csak van benne valami különleges, ami minden évben megfog.

A gyökerek mélyebben nyúlnak, mint hinnénk

A Halloween eredete nem Amerikából, hanem a kelta Samhain ünnepből származik, amely a nyár végét, az új év kezdetét és a holtakra való emlékezést jelölte. A kelták hite szerint ilyenkor a szellemek világa és az élők világa közötti határ elvékonyodik, ezért gyújtottak tüzeket és öltöttek maszkokat, hogy elűzzék a rossz szellemeket.

Ha ezt a gondolatot közelebbről megnézzük, meglepően hasonlít a magyar Mindenszentek és Halottak napja hagyományaihoz. Mi is mécseseket gyújtunk, virágot viszünk a sírokra, emlékezünk az elhunytakra, csak nálunk a megemlékezés csendesebb, bensőségesebb formát öltött.

A különbség tehát nem a lényegben, hanem a kifejezés módjában van. Míg Amerikában a Halloween inkább az élet és a játék ünnepe, addig nálunk a gyász és a tisztelet kap hangsúlyt, de a kettő nem zárja ki egymást.

Magyar szokások, modern köntösben

Az, hogy ma egyre több magyar gyerek jár „csokit vagy csalunk” jeligével házról házra, vagy hogy a városokban Halloween-bulik és tökfesztiválok színesítik az őszt, nem a hagyományaink elárulása.

Inkább annak a jele, hogy a közösség új formákat keres az ünneplésre.

A Mindenszentek és a Halottak napja inkább megemlékezés, szomorkásabb köntösben, de miért kellene ennek feltétlenül szomorúnak lennie? Tegnap például én is elmentem a gyerkőcökkel Ópusztaszerre, az éjszakai labirintusba, ami fantasztikus élményt nyújtott mindannyiunk számára. Ettől függetlenül mi is gyertyát gyújtunk és megemlékezünk azokról, akik már nincsenek velünk.

A Halloween tehát nem a Mindenszentek helyett jött, hanem mellé. Egy játékos, közösségi élmény, ahol a félelem és a humor kéz a kézben jár. A tökfaragás, a jelmezek és a misztikus hangulat nem idegen a magyar kultúrától sem. Gondoljunk csak a népi babonákra, a falusi hagyományokra, ahol szintén hittek a „visszatérő lelkekben” és a természetfelettiben.

Valójában a Halloween egy nemzetközi közös nyelv, amellyel az emberek világszerte kapcsolatot teremtenek, legyen szó gyerekekről, fiatalokról vagy családokról.

A lényeg: az emlékezés és az élet szeretete

Akár mécses mellett emlékezünk, akár jelmezben nevetünk, mindkettő ugyanarról szól: az élet és halál közötti kapcsolatról, arról, hogy a múlt és a jelen nem választható el egymástól.

A Halloween hazánkban is megtalálta a helyét, csak épp magyar módra.

Egyesek számára egy vidám, őszi ünnep; másoknak alkalom az emlékezésre és sokaknak mindkettő.

És talán éppen ez a legszebb benne: nem az számít, honnan jött, hanem hogy mit jelent nekünk ma.

Zárszóként

A Halloween nem „import ünnep”, hanem a modern világ egyik közös rituáléja, amelyben mi, magyarok is megtalálhatjuk a saját hangunkat. Ahogy a mécsesek fénye átragyog a temetők csendjén, úgy világítanak a töklámpások is. Másképp, de ugyanazért: hogy emlékezzünk, és közben egy kicsit élni is merjünk.

Radagas: egy epikus fantasy világ, ahol mágia és árulás szövi a történetet

 

Fedezd fel Radagas sötét és varázslatos világát

Van egy hely, ahol a fény és az árnyék sosem pihen. Egy világ, ahol a hősök dilemmái legalább olyan súlyosak, mint a kardjuk, és ahol a mágia sosem ajándék, hanem ár, amit meg kell fizetni. Ez a hely Radagas, egy középkori fantasy birodalom, ahol minden döntésnek következménye van, és ahol te magad is könnyen elgondolkodhatsz azon, vajon kinek az oldalán állnál.

Egy világ, ahol minden történet más idősíkon születik

Radagas különlegessége nem csak a sötét hangulat, hanem az, hogy történetei egymástól függetlenül bontakoznak ki – öt külön szálon, öt hőssel –, de a háttérben mégis ugyanaz a fenyegetés mozgat mindent. A dimenziórepedések, a tiltott mágia és az Árnypapok lassan fonják össze a sorsokat.

Hősök, akik nem mindig győznek

• Kael Ernantor, a lovag – Fénypántokkal védett páncéljában küzd a sötét erdő démonai ellen. Ám nem csak az ellenséggel kell szembenéznie, hanem saját félelmeivel is.

• Garoth, a vérhívó – nem riad vissza attól, hogy falvakat áldozzon fel hatalmáért. A démonok, akiket idéz, egyre közelebb hozzák őt a végső romláshoz.

• Sylvara, a térhajlító – számára a világ szövete olyan, mint egy vászon: eltorzítható, összegyűrhető, átjárható, de vajon meddig marad ember, ha a térrel játszik?

• Calem Eldorin, a fegyvermester – régi eskük, testvériség és árulás között vívódik, miközben a Silasi Birodalom hatalma mindent felemészt.

• Yharon, a nekromágus – egykor fénymágus volt, ma már halottakat éleszt, és a sötétség útján jár. Vajon megállítható, vagy már maga is a világ vesztének kulcsa?

Kasztok, amik nem csak játékot, hanem történetet is jelentenek

Radagas világában a kasztok nem puszta címkék. Egy lovag nem csak páncélt hord, hanem egy egész ország becsületét. Egy fegyvermester nem csupán vív, hanem a harcot művészetként éli meg. A vérhívó számára a mágia minden varázslattal közelebb visz a démoni mélységhez, míg a sámán totemei a természet lassú, de könyörtelen erejét szabadítják fel.

Még számos, egyéb kaszt várja az olvasókat, mint a démonfarkasok – emberek, akik saját akaratból változnak szörnyeteggé, de minden átváltozás közelebb viszi őket ahhoz, hogy soha többé ne térjenek vissza emberi alakjukba.

Miért érdemes belemerülni Radagas krónikáiba?

Mert itt nem egyszerű jó és rossz harcáról van szó. Ez a világ arról mesél, milyen árat fizetünk a hatalomért, mit jelent hűségesnek maradni egy eskühöz, és hogyan változik meg az ember, ha sötétség vagy fény járja át a szívét.

Radagas történetei nem könnyű mesék, hanem drámai, epikus küzdelmek, ahol a hősök gyakran elbuknak, és a győzelem sosem jön ingyen.

Ha szereted a sötét fantasy történeteket, a karakterközpontú drámát, és vonzanak a világok, ahol minden döntés sorsfordító lehet, akkor Radagas neked szól.

Készülj fel, mert amint belépsz, a világ már nem enged ki többé…

Könyvet Karácsonyra?!?

A mai kérdésem nagyon egyszerű: Van-e értelme könyvet ajándékozni Karácsonykor, vagy sem?

Mielőtt belevágok a témámba, teszek egy kis visszatekintőt az én gyermekkoromba, hiszen "Mindenki magából indul ki". Emlékszem, sosem vett be az irodalom, legalább is, ami a kötelező olvasmányokat illeti. Az első, ami valóban felkeltette az érdeklődésem, az Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye volt. Jól emlékszem, hogy beteg voltam, és otthon kellett maradnom, sőt az ágyamból sem kelhettem ki. Így vettem kezembe az imént említett regényt, és majdnem egy nekifutásra el is olvastam, mert annyira megfogott. Aznap nem fejeztem ugyan be, de másnap már igen. Azóta már nem is emlékszem, hány alkalommal olvastam el. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy ez volt az egyetlen kötelező olvasmány, amely valóban érdekelt. Valahogy egyikben sem leltem önmagamra, így az olvasás sem vált a mindennapi hétköznapok részévé. Apumnak voltam még próbálkozásai olyan regényekkel, amelyek akkoriban érdekelhettek, de valahogy az sem jött igazán össze. Ez így is maradt jó sokáig! 

Gimnazista voltam már, amikor az egyik osztálytársam ajánlotta a filyelmembe J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című regényét. Nem igazán tudta felkelteni az érdeklődésem, még azután sem, hogy beleolvastam. Viszont, Viktor nem hagyta annyiban, és mondta, ha túl leszek az első száz oldalon, akkor már kicsit jobban beindul az egész, csak tartsak ki. Azóta is üldözi a hálám, mert nem hagyta annyiban. Kitartott valami mellett, ami végül célba is ért. A gyűrű szövetségét megközelítőleg egy két alatt olvastam el, A két torony és A király visszatér már együttesen volt két hét. Teljesen magával ragadott Tolkien világa, és azóta már elmondhatom, hogy az az időszak indított el bennem valamit, aminek köszönhetően nem sokkal később én is eldöntöttem, írni fogok. De az még kicsit odébb van. Tolkien után Robert E. Howard Conan törénetei ragadtak magukkal, ahogy H. P. Lovecraft horror írásai is. Ezek mellett főleg Lesli L. Lawrence regényei olvastam, mert apumnak ő volt a kedvence, ezért minden egyes Karácsonykor az aktuálisan megjelent Lawrence regényt vásároltam meg neki, amit utána én is elolvastam, így ezáltam magamat is megajándékoztam. Ez a karácsonyi könyvajándékozás hagyománnyá vált nálam egészen apum 2013-as elvesztéséig. Azóta nem ajándékoztam senkinek sem könyvet, de nem tudom megmondani, miért. Talán azért, mert nem tudom, kit mi érdekel? Talán azért, mert nem tudom, egyáltalán örülne-e egy könyvnek? Nincs rá kézzelfogható magyarázatom. 

Mégis úgy gondolom, a könyv az egyik legjobb ajándék, és ez nem csak karácsonyra igaz. A törénetek egy kicsit kiragadnak a szokásos hétköznapokból, elrepítve egy másik világba, egy másik helyre, más, addig ismeretlen, vagy éppen visszatérő karakterekhez. Számomra nem csak olvasás jelenti ezt, hanem az írás is, de az majd egy másik történet lesz. Viszont úgy érzem, az olvasás öröme mára már szinte teljesen elveszett. Természetesen itt is akadnak kivételek, de én most azt teszem, amit egyébként nem lenne szabad: általánosítok.

Egy könyv nem lehet lukszus. Egy könyv, mégha sok esetben, drágának is tűnik, még mindig egyike az olcsóbb és maradandó szórakoztatásnak. Hiszen nem csak egyszer lehet elolvasni. Bármikor elő lehet ismét venne, így azok sokkal időtálóbban, mint más. Arról nem is beszélve, hogy az író szemén keresztül éljük meg az eseményeket. Nem kell egyetértenünk a döntésekkel, nem kell minden egyes pillanatot szeretnünk, de sokkal mélyebben belénk ég, mint egy film. Számomra a fentebb említett A gyűrűk ura az egyik legjobb példa erre. Természetesen rajongok a trillógiáért is, de van több olyan részlet is, amit hiányolok a mozgóképes változatból, ami így is elég monumentálisra sikeredett, mégsem fért bele sok minden, ami a regényekbe bizony gond nélkül, és azok az apró részletek is hozzájárultak a történet végkimeneteléhez.

Számomra adja magát a kérdés: Mostanság is szokás még könyvet adni ajándékba? Legyen szó a Karácsonyról, vagy bármely más eseményről.

Megjelent a Krónikák

2021. Szeptember 20-án megjelenik az első novelláskötetem, amely hat darab történetet foglal magában.

Az első történet nem más, mint a Tomber-hegy ostroma, amely a Radagas króinák első különálló története is egyben. Ez a történet Szeptember 18-án megjelent Gépész YouTube csatornáján hangoskönyv változatban is, és hamarosan külön e-könyv formátumban is elérhető lesz. Ami kissé különlegessé teszi a novellákat, hogy mindegyik írás előtt egy kis szösszenet található az aktuális írás hátteréről vagy keletkezéséről.

Az első négy novella szorosan kapcsolódik az általam kitalált világhoz, Radagashoz, így az olvasók is kicsit jobban beleláthatnak.

Ha elolvastad, vagy csak még ezután kapsz kedvet hozzá, akkor a Moly.hu oldalán értékelni is tudud. Minden értékelésért hálás vagyok.

Részlet a Krónikák novelláskötetből:

A lenyugvó nap fénye vörösre festette a tájat és vérkoronát varázsolt a nyugati hegyormokra. Hűvös szellő járta be az erdőt. A vaskos fatörzseket szívós indák és folyondárok hálója szőtte be. Egy árny suhant a fák között. Corsek űzött farkasként menekült; nyomában a féktelen vadakkal, akik végezni akartak vele.

 

Csak reggel vette észre, hogy a cha’khalok területére tévedt. Corsek jól tudta, mik azok a cha’khalok, noha eddig nem volt dolga velük: Vad nép, amely a dzsungel mélyén rejtőzik, és hangtalanul csap le gyanútlan áldozatára. A vándorok azt is híresztelik, hogy emberi hússal táplálkoznak. Egyes hiedelmek szerint ennek a visszamaradott, korcs népnek túlvilági erőkkel rendelkező sámánjaik vannak, akik rontások, átkok és mérgek egész sorát ismerik, de legnagyobb hatalmuk a démoni bestiákban rejlik, amelyeket a szükség esetén megidéznek. Corsek nem érzett magában késztetést, hogy megbizonyosodjon ezen állítások valódiságáról. Mióta rájött, hol van, minden percét a menekülés töltötte ki. Inaszakadtából rohant, átvágta magát a liánokon, úszott a folyóban, hogy szagát veszítsék, dús lombú faágakkal törölte el nyomait. Minden fortélyát bevetette üldözőinek megtévesztése érdekében, de minden hiába. A vadak mindvégig a nyomában loholtak.

 

Nem hagyhatta, hogy elkapják őt, mert forrt benne a bosszúvágy. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy végezzen azzal, aki összeesküvést szőtt ellene, és aki miatt száműzték otthonából

A hat novella a következő: 

1, Tomber-hegy ostroma (Fantasy)
2, Menekülés (Fantasy)
3. Főnixek (Fantasy)
4, Az utolsó harc (Fantasy)
5, A kamrani totem (Fantasy)
6, Csata a ködben (Kaland)

Hírek és megjelenések

 Kedves Olvasók!

Az elmúl két hónapban számos dologba is belefogtam, mert úgy éreztem, itt van már az ideje, hogy ti, olvasók végre kapjatok tőlem valamit. Ugyanis több mindenbe is belefogtam, de úgy tűnt, semminek sem érek a végére, de ezen a héten a dolgok megváltoztak és felgyorsultak, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kezdjük ott a dolgot, hogy néhány héttel ezelőtt a munkámnak köszönhetően megismerkedtem Sáfár Sándorral. Sanyi neve a sci-fi irodalom kedvelői számára csenghet ismerősen, hiszen ő szerzője a Kirrda a békés bólygó című regénynek. A meghívására résztvettem egy talákozón is, ahol rajta kívül találkozhattam még néhány kortárs szerzővel és munkáikkal. Erről részletesebben a Facebook oldalamon olvashattok.

Sanyival való megismerkedés kicsit felgyorsította az eseményeket, már ami a kiadásokat jelentette. Részben azért, mert ő is mondott nagyon jó dolgokat, részben azért mert komolyabban beleástam magam és fel is vettem néhány kiadóval a kapcsolatot. Ami azt illeti, még a tegnapi napon is történtek változások, amelyek az elkövetkezendő hetekben fognak majd végleges formát ölteni.

Ami viszont már most biztos, hogy 2021.09.20-én hivatalosan is megjelenik a Krónikák című novelláskötetem, amely hat történet jelent. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy Szeptember 25-től nyomtatott formában is megjelenik, amelyet csak tőlem lehet beszerezni. Ezek mellett Gépész YouTube csatornáján megjelent a Tomber-hegy ostroma hangoskönyv változatban is, így aki nem akar olvasni, vagy nem akarja megvárni az e-könyv megjelenést, már most is meghallgathatja, nagyjából másfél órás terjedelemben.

Jó szórakozást mindenkinek!

Krónikák borító

Kórinák hátlap

Tomber-hegy ostroma borító

Május 12-én indul a Nuuvella!!!

Tegnap teljes egészében befejeztem a Tomber-hegy ostromának az átírását, ma pedig az utolsó fejezet javítása is megtörtént, amely már fel is került a Nuuvella oldalára. Ami nagyon jó hír, hogy hamarosan mindenki előtt nyilvánosan is megnyitásra kerül a Nuuvella, ugyanis május 12-én béta verzióból élesbe vált. Én már nagyon izgatottan várom, mivel több novellámat és egy kisregényemet is feltöltöttem, amelyek már olvashatóak is lesznek. Ámde, ha valaki nem szeretne várni a nyitásig, akkor a következő linket már most is tud regisztrálni: Katt ide és csatlakozz most!!!

Ha valaki nyitás előtt csatlakozik, akkor a lenti írásaimat már most is elolvashatja:

Radagas krónikák: Tomber-hegy ostroma (teljes fantasy kisregény)

Radagas krónikák: Főnixek (fantasy regény részlet)
A kamrani totem (fantasy novella)

Végtelen út (misztikus novella)

Sötét éjszaka (misztikus novella)

Nyitásig még egy hosszabb terjedelmű novellával készülök, de a stílusát nem árulom el egyelőre. Ezen felül, ha megtörténik a nyitás, akkor néhány novellát még biztosan szeretnék írni, de közben belevetem magam A halál tánca című regény átírásába, hogy ismét kiadásra kerülhessen. Úgy érzem, sok mindent tartogat ez az év számomra, ezzel együtt számotokra is, és nagyon remélem, velem fogtok tartani ezen az úton.