Magyarország, szép hazám.
Féltő tekintettel nézek rád.
Csak egy vagyok a milliónyi emberből,
Ki úgy félt téged ettől a rendszertől.
Egykor kardok, s ágyúk okoztak sebeket.
Ma a politika, ami nem ismer kegyelmet.
Egykor más nép volt az ellenség és néhány áruló.
Ma belülről mar az önkény, hazugság és a korrupció.
Fáj ezt látnom és még rosszabb megélnem,
Hogy csak múlt az, amit tanultam, hittem és reméltem.
Nem leszek forradalmár, sem szabadságharcos.
Csak az, aki erről verset ír most.
Vannak még hithű hazafiak és olyan emberek,
Kik ápolják, s őrzik emlékét a nagy Magyar nemzetnek.
Kiknek ereiben ősi Magyar vér folyik.
Kik hiszik, a jövő szebb lesz és jobbá változik.
2010.10.30.
