🤖 Amikor a robotporszívó lett a házvezetőm

Ma is van nagyjából 10-15 percem egy kis szösszenetre, ezért is írom ezt most le. Van az a pont, amikor
az ember rájön, hogy egyszerre túl sok szerepet próbál játszani. Ezzel napi szinten szembesülnöm kell, hiszen nekem is van egy főállásom, egy mellékállásom, közben próbálom vezetni és fejleszteni a kis közös vállalkozásunkat, az ABBAjándékboltot, mellette ott a párom, két szuper gyerkőcöm, és a halak, akik néha már csak rezignáltan nézik, mikor jutok oda a vízcseréig.

Ha mindez nem lenne elég, próbálom befejezni a regényemet, miközben az egyéb történetek is folyamatosan kavarognak a fejemben, ja, és ezt a blogot is igyekszem életben tartani. Szóval mondhatni, a nap 24 órája már rég el van adva. Mondhatni, még kevés is.

Aztán egy nap beállított hozzám egy ügyfelem, vásárolt egy készüléket, amihez ajándékba járt egy robotporszívó, de fogalmam sincs, hogy miért, semmi érdeklődést nem mutatott irányába. Pontosan ezért is ajánlottam fel neki, hogy ha már számára ennyire haszontalak, akkor én megveszem tőle. Nem is kellett győzködnöm. Mind a ketten jól jártunk. Legalább is nagyon bíztam benne. Mondhatni, egy impulzusvásárlás volt. Gondolom, nem én vagyok ezzel az egyetlen ember. 

Azóta ez a kis szerkezet az új legjobb kollégám. Nem kér fizetést, nem panaszkodik, ha hosszú a nap, és ha bekapcsolom, többet dolgozik, mint én egy esős hétfő reggel. Kis túlzással ugyan. Igaz, néha megtámadja a függönyt vagy elakad a szőnyeg sarkában, de hát… senki sem tökéletes.

És ami a legjobb: imádom. Én egyébként is az a fajta ember vagyok, aki szereti a fejlődést. A mesterséges intelligencia fejlődését és változatait napi szinten követem, és ahol csak tudom használom is. Szóval nem áll távol tőlem a dolog, de engem is meglepett, milyen ügyes kis szerkezet ez a Robi, ahogy a kicsik nevezik. Szótlanul segít rendet tenni a káoszban, és higgyétek el, néha nálunk ez nem kis teljesítmény.

Most már csak azon gondolkodom, mikor találják fel a „robotfőző–mosó–gyereket-időben-indító–blogbejegyzést-író” verziót… mert arra is előfizetnék. De addig is: ha valaki betér hozzánk, és halk zümmögést hall a háttérből – ne ijedjen meg. Az csak a munkatársam… épp túlórázik.

Mennyire magyar a Halloween? – Egy ünnep, ami nálunk is otthonra talált🎃

Az utóbbi években minden október végén fellángol a vita: „Mi közünk nekünk ehhez az amerikai ünnephez?” – hallani gyakran, miközben a gyerekek már lelkesen készítik a jelmezeiket, a boltok narancs-fekete díszbe borulnak, és a tökfaragó kések előkerülnek a fiókból, de vajon tényleg idegen számunkra a Halloween, vagy csak más néven, más formában már régóta itt él velünk?

Mielőtt belekezdenék a véleményem tényleges kifejtésébe, el kell mondanom: én személy szerint kedvelem a Halloweent. Miért? Jó kérdés. Talán nem is tudnék rá egyértelmű, racionális választ adni, egyszerűen csak van benne valami különleges, ami minden évben megfog.

A gyökerek mélyebben nyúlnak, mint hinnénk

A Halloween eredete nem Amerikából, hanem a kelta Samhain ünnepből származik, amely a nyár végét, az új év kezdetét és a holtakra való emlékezést jelölte. A kelták hite szerint ilyenkor a szellemek világa és az élők világa közötti határ elvékonyodik, ezért gyújtottak tüzeket és öltöttek maszkokat, hogy elűzzék a rossz szellemeket.

Ha ezt a gondolatot közelebbről megnézzük, meglepően hasonlít a magyar Mindenszentek és Halottak napja hagyományaihoz. Mi is mécseseket gyújtunk, virágot viszünk a sírokra, emlékezünk az elhunytakra, csak nálunk a megemlékezés csendesebb, bensőségesebb formát öltött.

A különbség tehát nem a lényegben, hanem a kifejezés módjában van. Míg Amerikában a Halloween inkább az élet és a játék ünnepe, addig nálunk a gyász és a tisztelet kap hangsúlyt, de a kettő nem zárja ki egymást.

Magyar szokások, modern köntösben

Az, hogy ma egyre több magyar gyerek jár „csokit vagy csalunk” jeligével házról házra, vagy hogy a városokban Halloween-bulik és tökfesztiválok színesítik az őszt, nem a hagyományaink elárulása.

Inkább annak a jele, hogy a közösség új formákat keres az ünneplésre.

A Mindenszentek és a Halottak napja inkább megemlékezés, szomorkásabb köntösben, de miért kellene ennek feltétlenül szomorúnak lennie? Tegnap például én is elmentem a gyerkőcökkel Ópusztaszerre, az éjszakai labirintusba, ami fantasztikus élményt nyújtott mindannyiunk számára. Ettől függetlenül mi is gyertyát gyújtunk és megemlékezünk azokról, akik már nincsenek velünk.

A Halloween tehát nem a Mindenszentek helyett jött, hanem mellé. Egy játékos, közösségi élmény, ahol a félelem és a humor kéz a kézben jár. A tökfaragás, a jelmezek és a misztikus hangulat nem idegen a magyar kultúrától sem. Gondoljunk csak a népi babonákra, a falusi hagyományokra, ahol szintén hittek a „visszatérő lelkekben” és a természetfelettiben.

Valójában a Halloween egy nemzetközi közös nyelv, amellyel az emberek világszerte kapcsolatot teremtenek, legyen szó gyerekekről, fiatalokról vagy családokról.

A lényeg: az emlékezés és az élet szeretete

Akár mécses mellett emlékezünk, akár jelmezben nevetünk, mindkettő ugyanarról szól: az élet és halál közötti kapcsolatról, arról, hogy a múlt és a jelen nem választható el egymástól.

A Halloween hazánkban is megtalálta a helyét, csak épp magyar módra.

Egyesek számára egy vidám, őszi ünnep; másoknak alkalom az emlékezésre és sokaknak mindkettő.

És talán éppen ez a legszebb benne: nem az számít, honnan jött, hanem hogy mit jelent nekünk ma.

Zárszóként

A Halloween nem „import ünnep”, hanem a modern világ egyik közös rituáléja, amelyben mi, magyarok is megtalálhatjuk a saját hangunkat. Ahogy a mécsesek fénye átragyog a temetők csendjén, úgy világítanak a töklámpások is. Másképp, de ugyanazért: hogy emlékezzünk, és közben egy kicsit élni is merjünk.