🤖 Amikor a robotporszívó lett a házvezetőm

Ma is van nagyjából 10-15 percem egy kis szösszenetre, ezért is írom ezt most le. Van az a pont, amikor
az ember rájön, hogy egyszerre túl sok szerepet próbál játszani. Ezzel napi szinten szembesülnöm kell, hiszen nekem is van egy főállásom, egy mellékállásom, közben próbálom vezetni és fejleszteni a kis közös vállalkozásunkat, az ABBAjándékboltot, mellette ott a párom, két szuper gyerkőcöm, és a halak, akik néha már csak rezignáltan nézik, mikor jutok oda a vízcseréig.

Ha mindez nem lenne elég, próbálom befejezni a regényemet, miközben az egyéb történetek is folyamatosan kavarognak a fejemben, ja, és ezt a blogot is igyekszem életben tartani. Szóval mondhatni, a nap 24 órája már rég el van adva. Mondhatni, még kevés is.

Aztán egy nap beállított hozzám egy ügyfelem, vásárolt egy készüléket, amihez ajándékba járt egy robotporszívó, de fogalmam sincs, hogy miért, semmi érdeklődést nem mutatott irányába. Pontosan ezért is ajánlottam fel neki, hogy ha már számára ennyire haszontalak, akkor én megveszem tőle. Nem is kellett győzködnöm. Mind a ketten jól jártunk. Legalább is nagyon bíztam benne. Mondhatni, egy impulzusvásárlás volt. Gondolom, nem én vagyok ezzel az egyetlen ember. 

Azóta ez a kis szerkezet az új legjobb kollégám. Nem kér fizetést, nem panaszkodik, ha hosszú a nap, és ha bekapcsolom, többet dolgozik, mint én egy esős hétfő reggel. Kis túlzással ugyan. Igaz, néha megtámadja a függönyt vagy elakad a szőnyeg sarkában, de hát… senki sem tökéletes.

És ami a legjobb: imádom. Én egyébként is az a fajta ember vagyok, aki szereti a fejlődést. A mesterséges intelligencia fejlődését és változatait napi szinten követem, és ahol csak tudom használom is. Szóval nem áll távol tőlem a dolog, de engem is meglepett, milyen ügyes kis szerkezet ez a Robi, ahogy a kicsik nevezik. Szótlanul segít rendet tenni a káoszban, és higgyétek el, néha nálunk ez nem kis teljesítmény.

Most már csak azon gondolkodom, mikor találják fel a „robotfőző–mosó–gyereket-időben-indító–blogbejegyzést-író” verziót… mert arra is előfizetnék. De addig is: ha valaki betér hozzánk, és halk zümmögést hall a háttérből – ne ijedjen meg. Az csak a munkatársam… épp túlórázik.

Mennyire magyar a Halloween? – Egy ünnep, ami nálunk is otthonra talált🎃

Az utóbbi években minden október végén fellángol a vita: „Mi közünk nekünk ehhez az amerikai ünnephez?” – hallani gyakran, miközben a gyerekek már lelkesen készítik a jelmezeiket, a boltok narancs-fekete díszbe borulnak, és a tökfaragó kések előkerülnek a fiókból, de vajon tényleg idegen számunkra a Halloween, vagy csak más néven, más formában már régóta itt él velünk?

Mielőtt belekezdenék a véleményem tényleges kifejtésébe, el kell mondanom: én személy szerint kedvelem a Halloweent. Miért? Jó kérdés. Talán nem is tudnék rá egyértelmű, racionális választ adni, egyszerűen csak van benne valami különleges, ami minden évben megfog.

A gyökerek mélyebben nyúlnak, mint hinnénk

A Halloween eredete nem Amerikából, hanem a kelta Samhain ünnepből származik, amely a nyár végét, az új év kezdetét és a holtakra való emlékezést jelölte. A kelták hite szerint ilyenkor a szellemek világa és az élők világa közötti határ elvékonyodik, ezért gyújtottak tüzeket és öltöttek maszkokat, hogy elűzzék a rossz szellemeket.

Ha ezt a gondolatot közelebbről megnézzük, meglepően hasonlít a magyar Mindenszentek és Halottak napja hagyományaihoz. Mi is mécseseket gyújtunk, virágot viszünk a sírokra, emlékezünk az elhunytakra, csak nálunk a megemlékezés csendesebb, bensőségesebb formát öltött.

A különbség tehát nem a lényegben, hanem a kifejezés módjában van. Míg Amerikában a Halloween inkább az élet és a játék ünnepe, addig nálunk a gyász és a tisztelet kap hangsúlyt, de a kettő nem zárja ki egymást.

Magyar szokások, modern köntösben

Az, hogy ma egyre több magyar gyerek jár „csokit vagy csalunk” jeligével házról házra, vagy hogy a városokban Halloween-bulik és tökfesztiválok színesítik az őszt, nem a hagyományaink elárulása.

Inkább annak a jele, hogy a közösség új formákat keres az ünneplésre.

A Mindenszentek és a Halottak napja inkább megemlékezés, szomorkásabb köntösben, de miért kellene ennek feltétlenül szomorúnak lennie? Tegnap például én is elmentem a gyerkőcökkel Ópusztaszerre, az éjszakai labirintusba, ami fantasztikus élményt nyújtott mindannyiunk számára. Ettől függetlenül mi is gyertyát gyújtunk és megemlékezünk azokról, akik már nincsenek velünk.

A Halloween tehát nem a Mindenszentek helyett jött, hanem mellé. Egy játékos, közösségi élmény, ahol a félelem és a humor kéz a kézben jár. A tökfaragás, a jelmezek és a misztikus hangulat nem idegen a magyar kultúrától sem. Gondoljunk csak a népi babonákra, a falusi hagyományokra, ahol szintén hittek a „visszatérő lelkekben” és a természetfelettiben.

Valójában a Halloween egy nemzetközi közös nyelv, amellyel az emberek világszerte kapcsolatot teremtenek, legyen szó gyerekekről, fiatalokról vagy családokról.

A lényeg: az emlékezés és az élet szeretete

Akár mécses mellett emlékezünk, akár jelmezben nevetünk, mindkettő ugyanarról szól: az élet és halál közötti kapcsolatról, arról, hogy a múlt és a jelen nem választható el egymástól.

A Halloween hazánkban is megtalálta a helyét, csak épp magyar módra.

Egyesek számára egy vidám, őszi ünnep; másoknak alkalom az emlékezésre és sokaknak mindkettő.

És talán éppen ez a legszebb benne: nem az számít, honnan jött, hanem hogy mit jelent nekünk ma.

Zárszóként

A Halloween nem „import ünnep”, hanem a modern világ egyik közös rituáléja, amelyben mi, magyarok is megtalálhatjuk a saját hangunkat. Ahogy a mécsesek fénye átragyog a temetők csendjén, úgy világítanak a töklámpások is. Másképp, de ugyanazért: hogy emlékezzünk, és közben egy kicsit élni is merjünk.

Radagas: egy epikus fantasy világ, ahol mágia és árulás szövi a történetet

 

Fedezd fel Radagas sötét és varázslatos világát

Van egy hely, ahol a fény és az árnyék sosem pihen. Egy világ, ahol a hősök dilemmái legalább olyan súlyosak, mint a kardjuk, és ahol a mágia sosem ajándék, hanem ár, amit meg kell fizetni. Ez a hely Radagas, egy középkori fantasy birodalom, ahol minden döntésnek következménye van, és ahol te magad is könnyen elgondolkodhatsz azon, vajon kinek az oldalán állnál.

Egy világ, ahol minden történet más idősíkon születik

Radagas különlegessége nem csak a sötét hangulat, hanem az, hogy történetei egymástól függetlenül bontakoznak ki – öt külön szálon, öt hőssel –, de a háttérben mégis ugyanaz a fenyegetés mozgat mindent. A dimenziórepedések, a tiltott mágia és az Árnypapok lassan fonják össze a sorsokat.

Hősök, akik nem mindig győznek

• Kael Ernantor, a lovag – Fénypántokkal védett páncéljában küzd a sötét erdő démonai ellen. Ám nem csak az ellenséggel kell szembenéznie, hanem saját félelmeivel is.

• Garoth, a vérhívó – nem riad vissza attól, hogy falvakat áldozzon fel hatalmáért. A démonok, akiket idéz, egyre közelebb hozzák őt a végső romláshoz.

• Sylvara, a térhajlító – számára a világ szövete olyan, mint egy vászon: eltorzítható, összegyűrhető, átjárható, de vajon meddig marad ember, ha a térrel játszik?

• Calem Eldorin, a fegyvermester – régi eskük, testvériség és árulás között vívódik, miközben a Silasi Birodalom hatalma mindent felemészt.

• Yharon, a nekromágus – egykor fénymágus volt, ma már halottakat éleszt, és a sötétség útján jár. Vajon megállítható, vagy már maga is a világ vesztének kulcsa?

Kasztok, amik nem csak játékot, hanem történetet is jelentenek

Radagas világában a kasztok nem puszta címkék. Egy lovag nem csak páncélt hord, hanem egy egész ország becsületét. Egy fegyvermester nem csupán vív, hanem a harcot művészetként éli meg. A vérhívó számára a mágia minden varázslattal közelebb visz a démoni mélységhez, míg a sámán totemei a természet lassú, de könyörtelen erejét szabadítják fel.

Még számos, egyéb kaszt várja az olvasókat, mint a démonfarkasok – emberek, akik saját akaratból változnak szörnyeteggé, de minden átváltozás közelebb viszi őket ahhoz, hogy soha többé ne térjenek vissza emberi alakjukba.

Miért érdemes belemerülni Radagas krónikáiba?

Mert itt nem egyszerű jó és rossz harcáról van szó. Ez a világ arról mesél, milyen árat fizetünk a hatalomért, mit jelent hűségesnek maradni egy eskühöz, és hogyan változik meg az ember, ha sötétség vagy fény járja át a szívét.

Radagas történetei nem könnyű mesék, hanem drámai, epikus küzdelmek, ahol a hősök gyakran elbuknak, és a győzelem sosem jön ingyen.

Ha szereted a sötét fantasy történeteket, a karakterközpontú drámát, és vonzanak a világok, ahol minden döntés sorsfordító lehet, akkor Radagas neked szól.

Készülj fel, mert amint belépsz, a világ már nem enged ki többé…