Tomboló érzés
Szívem rabigában küzd, kapaszkodik.
Lelkem kiált, menekül, de láncra verve
Csak egy emberért sóhajt, ragaszkodik,
Mert az ész kevés, ha a szívnek más a terve.
Azt hittem erős vagyok, de ekkor jöttél,
És egy pillantás, mint átkos igézés
Vesztettem el fejem, s elmém köddé
Válva, hevesen lüktetett ez az érzés.
Miért van az, hogy nekem ennyi elég?
Lángba borítja testem a feltámadó vágy,
De a kérdés a válaszra várva elég,
Miközben testem átöleli az üres ágy.
Mégis lételemem ez az érzés, mert tudom
Élek még, és ez az, mi engem éltet,
S ha nem vagy itt, de szemem behunyom
Téged látlak, s szívembe zárom e képet.
2012. február 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése